Tyll J. Pollman: Farkasok vándorlása

Jól elmaradtam mostanában a könyv és sorozat beszámolókkal, de igyekszem behozni a dolgot. A legkorábbi törleszteni való a Vandálok sorozat második kötete, a Farkasok vándorlása.

Szinte nem is értettem Pollmant, hogy miért telepítette le Revriket és társait Pannóniában, az a pár év csak arra volt jó, hogy családja legyen, akiről mindössze pár mondat szól, majd a második könyv végére véres tollal ki is írják a sztoriból, hopsz egy spoiler. Ha azt gondolnám, hogy ösztökélésnek volt szükség rá, akkor se lenne igazam, Revriknek láthatólag nem volt szüksége ilyen indíttatásra, hogy háborúzzon, konspiráljon.

Nem is történelmi regény

Fura látni, hogy miként változik egy műfaj, hogy hígul fel, ha őszinték akarunk lenni. A történelmi regény valaha, mondjuk Robert Graves idejében egy sokkal lassabb, alaposabb szerkezet volt. Ha akció, kaland alakult is benne, akkor az csak azért, mert a történelmi személy, a megtörtént események leírásához hozzá tartozott. A Vandálok, vagy az Észak Urai könyvsorozatban (hogy a Vikingekről ne is beszéljek!) a történelem valami laza körítés, ami csaták és a fantasyből megismert lélegzetelállító kardozások mellé van írva. Ezek a könyvek sokkal inkább társai a Winnetounak, vagy a Tier Nan Gorduin sagáknak, mint az Én, Claudiusnak, vagy egy Passuth műnek.
Viszont nagyon szórakoztató, izgalmas kis ponyvák, amikből ezt-azt megtudsz a népvándorlás koráról.

Az előző fejtegetés után el kell mondani, hogy remekül szórakoztam és izgatottan várom, hogy lefordítsák végre az új kötetet is. Revrik vandáljaitól és hunjaitól még sok izgalmas percet várok. Arra meg kifejezetten jó volkt a könyv, hogy amikor a hó elején az Őrségbe mentünk kirándulni és végigautóztunk a Balaton mentén, majd bevágtunk Zalacsány felé helyből beugrott, hogy nahát Revrik itt kicsit északabbra szerzett magának várost, errefelé bujdosott a gótok elől, vagy indult el Róma meghódítására.