Húsz és Öt
Az elmúlt huszonöt évet nem szabad egyben kezelni, két egymással ellentétes részből áll a demokratikus Köztársaság első 20 évéből és Orbán 5 éves ámokfutásából.
Holnap délután megint elmegyek tüntetni, ahogy az elmúlt hónapokban többször is kivonultam. A hónap eleji esemény után nagyon megengedő bejegyzést írtam, pedig igazából el vagyok keseredve: nagyon kiábrándító a civil tüntetések mondanivalója.
Ha mellé tesszük, hogy milyen kiábrándító az ellenzéki pártok tevékenysége/mondanivalója, akkor jön a mélységes kétségbeesés. A jövő ködös, kilátástalan.
Számomra csak két pozitív üzenetet hordoztak a szeptember óta tartó tüntetések:
- a kiállás az EU mellett, és
- a Fidesszel ellentétes, széles körű fellépés megjelenése.
Bizonyítottuk, hogy látható mennyiségű európai-atlantista demokrata van az országban. És ez jó.
Viszont
Én elsősorban liberális vagyok, de a jobboldali értékeket sokkal közelebb érzem magamhoz, mint a vegytiszta baloldaliságot. Nekem a kapitalizmus, a jogállam, a szabad verseny a lényeges. Nem vagyok érzéketlen, de nem hiszek a – pontatlanul megfogalmazva – támogató államban, azt látom, hogy az olyan nem működik.
Az eddigi tüntetések szónokai szinte kivétel nélkül antikapitalista, erősen balos, inkább radikálisan szélsőbaloldali eszméket kiabáltak a mikrofonban (jobb-rosszabb stílusban). Azok ellen az eszmék ellen beszéltek, amik nekem lényegesek, ezért nem tudok nem kritikával nézni rájuk.
De a legnagyobb bűnüknek azt tartom, hogy következetesen összemossák Orbán antidemokratikus rendszerét a rendszerváltás Köztársaságával. Nekem nincsen semmi bajom az elmúlt 20 évvel, amikor az előző alkotmány alapjain működtünk. Ha megnézed, hogy előtte milyen volt az ország és 2010-ben milyen lett egyértelmű a fejlődés. Nem lett mindenki nyertes, a társadalom még nem nőtt fel, de a folyamatok összességében jók voltak.
Nem azt mondom ezzel, hogy szeretném vissza az MSZP kormányokat, mert nem. Őket hibásnak gondolom, kisebb mértékben az SZDSZ-t és a Fideszt is. Sok esélyük volt, amit mind eljátszottak, de ez nem rendszer hibája (volt), hanem az övék és a miénk. Az elmúlt öt évet én a közös ügyünknek, hibánknak gondolom. A Fideszt mi engedtük el, pártok és civilek közösen. Csak mi, civilek és pártok tudjuk megállítani a rombolását.
De egyenlőségjelet tenni 1989 és 2010, illetve 2010-2015 közé nem lehet. Ez egy olyan tévút, ami nagyon veszélyes helyekre vezet, egy olyan országhoz ahol barna ingesek kormányoznak.
Nem tudom mit hallok majd holnap. Kicsit félek.
(A címlapfotót decemberben készült.)