Andrassew Iván bemutatja

Az előbb pittyegett a chat, Zsófi írta, hogy képzeld meghalt az Andrassew Iván. Megnéztem a rövidhírt az indexen, de igazából csak akkor kezdett el mindenféle kavarogni bennem, mikor már folytattam a munkámat. Aki blogolt a 2000-es évek elején, de legalább olvasta ezt az akkor meglepő és új műfajt, biztos találkozott az Andrassew Iván bemutatja naplóval. Technikailag gyenge volt, de tartalmában erősen kilógott a hazai blogszcénából. A műfaj új lehetett a szerzőnek, de a tudása mindenkit vert.

Akkoriban, mi bloggerek, sokkal szorosabban kötődtünk egymáshoz, figyeltük a másikat. Hogy miért kezdett el engem is az ajánlójában után közölni ma már nem értem, akkor természetesnek vettem. Mindenesetre leveleztünk a blogolásról, az írásról, reflektáltunk egymás bejegyzéseire. Távoli ismerős lett, akit sosem láttam, aztán az egész abbamaradt. Kedves volt velem, biztatott. Sosem köszöntem meg neki, és ez már így marad.

Sajnálom.