The Fall (Hajsza), a 2. évad
A Fall (Hajsza) már a második évadán van túl, és ha nem is jön harmadik, akkor is beírta magát a legjobbak közé. Rövid ömlengés következik!
Egymás után néztük meg a Fall első és második évadát, így hozva be ezzel a sorozatot, bár azt még nem tudom, hogy lesz-e folytatása. Az újabb hat rész, főleg a másfél órásra nyújtott finálé percekre átváltva már hosszúságában kiemeli a mini-sorozatok közül. Stílusában viszont ugyanolyan lassú, szemlélődő maradt, mint az első évad.
Az első évadot én egy általánosabb női-férfi ellentétnek éreztem, ami az újabb hat részben átlényegült a két főszereplő párharcává, táncává. Érdekes, hogy a korábban sokkal súlyosabb mellékszereplők, hogy csúsztak le, az egyetlen kivétel a Katie Benedettot alakító Aisling Franciosi, aki ahhoz képest, hogy alig három éve kezdte a szakmát teljesen felnőtt Jamie Dornan és Gillian Anderson mellé.
Ebben az évadban Stella végre tényleg az a tévedhetetlen nyomozónő, akinek az első évadban is ábrázolni akarták. Megtartotta a keménységét, a határozottságát, de már nem támaszkodik a véletlenre. Hogy ki irányít az évad folyamán azt nehéz eldönteni, Spector inkább csak menekül, igyekszik elvarrni a szálakat, majd az utolsó két részben már Stellára fókuszál és csak játszik. Hogy megtudta-e azt már korábban a nyomozó naplójából a kettejük kapcsolatáról, amit mi majd csak az utolsó jelenetben, nem tudom, de sok mindent megmagyarázna.
A Fall egy nagyon izgalmas, de egyáltalán nem gyors folyású krimi. A bűntény mellett sokkal inkább a karakterekre helyezi a hangsúlyt. Nekem nincsen semmilyen sznob előítéletem az amerikai filmgyártásról, de nem tudom máshogyan mondani, a Fall minden ízében európai sorozat, és ezzel veri meg a tengerentúli társait.
Szerintem kötelező darab.
[su_box title=”Ha tetszett a poszt kövess a Facebookon is!” box_color=”#424242″ radius=”0″]
[/su_box]