Monaldi & Sorti: Intrika
Rita Monaldi és Francesco Sorti történelmi regényt akartak írni. A probléma abban áll csak, hogy egyikük vallástörténész, a másik zenekutató, de egyikük sem író. Nagy kár. Az Intrika így elvész a stílustalanság mocsarában.
Karácsonyra kaptam két könyvet Zsófitól, mindkettőt ugyanaz a szerzőpáros írta: Rita Monaldi és Francesco Sorti. A vékonyabb kötet címe Intrika, a vaskosabbé Veritas. Nagyon megörültem nekik, olasz történelmi regényt még sosem olvastam, a kötetek kívülről kifejezetten hívogató borítóval, szép kiállítással bírtak. Belelapoztam az egyikbe, hogy megtudjam melyikkel kell kezdenem, látszott, hogy valami sorozatról van szó. Sajnos kiderült, hogy a vastagabb kötet (Veritas) egy sorozat harmadik kötete, míg a vékonyabb, Intrika, második rész, de nem ugyanabból. Fura volt az egész, a neten utánanézve se értem még száz percentesen a dolgot de azt hiszem a vékonyabb kötetek kiegészítő könyvek, amikből más oldalról, nézőpontból mutatják be a történetet.
Arra jutottam, hogy elolvasom az Intrikát, ebből kiderül a stílus, az atmoszféra, aztán meglátom, hogy mennyire tetszik: könyvtár vagy könyvesbolt következik. Nem jól választottam, helyből könyvtárba kellett volna mennem, ugyanis most nem tudom, hogy mit is tartsak pontosan a könyvről.
Ha önmagában nézném, akkor elég egyszerűen elintézném: rossz. Egy ismeretlen sorozat második – kiegészítő – részeként: fogaqlmam nincs. Olvasni nagyon változó volt. Két érdekes, letehetetlen része volt a történelmi visszatekintések. Az egyik a velencei Bragadin története, a másik a Pazzi-összeesküvésé. Ezek amolyan novellák a regényen belül, teljesen olvasmányos, izgalmas és önálló stílussal. A körülötte történő közel 120 oldal viszont szaggatott, rossz stílusban megírt történelmi regény. Amiből csak a két szó nem illik rá: nem történelmi és semmiképpen nem regény.
A Pesti Est szerint, idézem:
Monaldi & Sorti új értelmet ad a történelmi regény műfajának.
Hát mondhatjuk így is. A fülszöveg azzal kezd, hogy Rita Monaldi vallástörténész, Francesco Sorti pedig a 17. századi zenetörténet szakértője. És ezzel minden a helyére kerül: nem írók.
Az ajánlás így hangzik a könyv elején:
Nunquam tentabis, ut non perficias. (Csak akkor kezdj bele bármibe, ha be is akarod fejezni.)
Én is pont ezt ajánlom a könyvvel kapcsolatban.
[su_box title=”Ha tetszett a poszt kövess a Facebookon is!” box_color=”#424242″ radius=”0″]
[/su_box]