10 könyv 2014-ből

Folytatom a rendhagyó újévváró óévzáró összefoglalósdit a blogon. Most az idei olvasmányaimat fogom kicsit áttúrni. A nagyja még a Creative Slave blogról jön, jövőre már ez sem így lesz. A hajtás után a legborzasztóbbtól a legjobbig haladunk.

[su_service title=”Iratkozz fel értesítőre!” icon=”icon: envelope-square” icon_color=”#544741″]Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!

[wysija_form id=”1″]

[/su_service]

10. A legborzasztóbb könyv: Királyok csatája

A Trónok harcát még 2011-ben olvastam és nem voltam tőle elájulva. A Tűz és Jég dala könyvsorozatot nem is folytattam volna tovább, ha nem tetszik meg a belőlük forgatott sorozat, így elkezdett érdekelni, hogy mennyivel másabb a könyv. Mivel egyszer már megjártam a könyvvel nem vásároltam meg, csak letöltöttem a telefonomra és ha nem volt jobb dolgom olvastam tovább. Kitartásom határtalan volt, de három hónap szenvedés után letöröltem az e-bookot. A Királyok csatája egyszerűen csapnivalóan rossz volt.

9. Mesék életről, halálról és újjászületésről

Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt.

8. Jo Nesbø: Denevérember

 Vastag könyv, még akkor is ha szép nagy betűkkel van szedve, de igazából fele akkora a történet, hisz kapunk egy teljesen megokolatlan ausztrál mondavilág bemutatót. Én az ilyen töltelék részeket hajlamos vagyok átlapozgatni pár bekezdés után, de itt azt reméltem lesz valami szerepük, esetleg ezzel megy majd el valami misztikus irányba a történet, de nem. Ezek a részek teljesen megokolatlanul, különállóan vannak a könyvben, ha átugrálod őket akkor is értelmes egész marad a krimi. Pedig még a címét is egy ilyen mondabeli hősről kapta a regény.

7. Reng a föld Itáliában

Se nem regény, se nem életrajz (hisz Spartacus életéről pár mondat van csak a lázadás előttről), nem történelmi regény de nem is tankönyv. Azt se értem igazán kinek íródott? Egy történelemmel tanárként, kutatóként, rajongó amatőrként foglalkozónak ez kevés, egy ilyesmi iránt nem érdeklődő sosem veszi meg és olvassa el. Talán a legjobb még mindig egy általános iskolásnak, aki érdeklődik a történelem iránt és a sablon tankönyvi fejezetnél többet szeretne Spartacusról megtudni. Mondjuk ők meg jobban járnak valami izgalmas történelmi regénnyel.

6. Egy katonaszent élete és kora

Stílusában azt hiszem kicsit olyan volt, mint az Idő rövid története, egyensúlyozott az olvasmányosság és a tanítás között. Egy jó tankönyvnek kéne ilyennek, oké: ilyesminek lennie, szerintem.

5. Tövispuszta

Nem akarom túl erősen kritizálni ezt a könyvet, megtették ezren már előttem, már csak azért sem, mert alapjában véve egyáltalán nem rossz. Kepes Andrással meghallgattam egy interjút, amit a könyv megjelenése után adott, azt mondta, hogy nagy segítségére volt, hogy őt a tévéből ismerték és szerették az olvasók. Hiába első könyves író, ő már egy ismert arc. Ez biztos, hogy nagy segítségére volt, de egyben azt a negatívumot is magára vonta, hogy tőle mindenki minimum egy új Vámos Miklóst várt. Kaptunk egy tisztes első kötetet.

4. Lovasi

A Kispál és a Borz visszatérő koncertjére időzített kvázi-önéletrajzi kötetet a szülinapomra kaptam meg Anyutól. Az előző blogomon van egy pár beragadt blog, amit ott elkezdtem vázlataiban összerakni, de sosem fejeztem be őket, a Lovasi könyv kritika is ott maradt. Így pár hónap távlatából visszatekintve inkább érdekes volt, mint jó. Lovasi izgalmas személyiség, nem értettem pontosan, hogy Lévai Balázs hogy kerül szerzőként a könyvbe.

Örültem a bepillantás lehetőségének, kis magyar rocktörténet, de igazából ez a könyv a szükséges kiegészítésekkel  húsz év múlva sokkal izgalmasabb lesz.

3. A Fehér holló

A Felesküdöttek Saga az idei év nagy meglepetése volt nekem. Az első négy kötetet hamar felfaltam és az utolsót éppen most karácsonyra kaptam meg. Az eddigiek közül a legjobb talán a harmadik könyv volt, ezért a sorozat képviseletében ezt a darabját jelölöm a dobogó harmadik helyére.

Én eddig négy kötetet olvastam az ötből, és egyértelműen ez, a harmadik, a Fehér holló, volt a legjobb. Ahogy azt az Ordas tengernél már írtam a második kötet inkább töltelék volt, ami jó ürügyet szolgáltatott az állandó karakterek kialakítására. Az állandó karakterek, a Tűz és Jég dala sorozat óta tudjuk, remek alapot jelentenek ahhoz, hogy hatásosan feláldozzuk őket. Úgy látom Robert Low sem fukarkodik használni ezt a dramaturgiai eszközt, mind a harmadik, mind a negyedik (Sárkányhajó) kötet megöl egy-egy fontos, közben egészen megkedvelt szereplőt.

2. Jámbor lelkek külföldön

Sokan elmondták már minden erényét a könyvnek, ebben biztos vagyok, én csak azt szeretném kiemelni, hogy Mark Twain kalandjait olvasva ugyanaz a csodálatos élmény varázsol el, mint amikor Jerome K. Jerome Három ember egy csónakjábant forgatom: ezek a több, mint száz évvel korábbi emberek milyen modernek.

1. Egy rózsaszál szebben beszél

Nagyon friss olvasmányélmény ez a könyv, pár napja fejeztem be éppen, de annyira elragadott a vékony kötet hangulata, hogy az idei legjobbnak ítélem. (Kicsit vacilláltam a másik Bókay köteten a Bohémek és pillangókon, de ez jobb.) A molyra készülő kritika blog verziója már készül is.