Kicsit büdös – az ismerőseim és a politika

Az elmúlt 13 évben a blogomon megszokottak voltak a politikai írások, engem a téma valóban érdekel. 2004-ben volt egy rövid flörtöm már a szervezett politikában való részvétellel, akkor a pécsi Ifjú Liberálisok nevű SZDSZ szervezetnek voltam az egyik alapító tagja. Honlapot készítettünk a nyáron, eljártam megbeszélésekre, aztán október elején elköltöztem Pécsről Budapestre és a dolog megszakadt. Voltam még egyszer a csoport delegáltja egy szadeszes tisztújítón, aztán soha többet nem hallottam róluk.

Bár az aktivistai pályafutásom ezzel megszakadt az érdeklődésem töretlen volt. Elég csak végignézni a blogbejegyzéseimet a Creative Slave Közélet és Politika mappájában. Néha elmentem tüntetésekre, de azokon mindig csak elkeseredtem, így felhagytam ezzel a sporttal, azt gondoltam – és máig így érzem – azzal, hogy írtam a politikáról már ezerszer többet tettem, mint egy átlagos polgár.

Amikor az SzDSz széthullott, vagy inkább elenyészett csendben én párt nélkül maradtam. A Haza és Haladás nagyon szimpatikus volt és nagyon nagyot csalódtam bennük. Mivel nem vagyok zöld mentalitású, baloldali meg végképp nem az LMP se volt opció nekem, őket kifejezetten hülyének tartom. Vannak közös pontjaim a DK, az Együtt néha az MSZP politikájával is, de ők nem az enyémek, nem az én pártom. Az alakulása után pár hétig figyeltem a Liberálisokat, utánanéztem mit mondanak, írnak és bár látom, hogy kicsik, gyengék és lenézettek, de egyet tudok érteni velük. Ha nekem egy ilyen gyenge párt jutott, hát mellettük kell kiállnom. Kitöltöttem a tagfelvételi nyilatkozatot, mikor megjött a felvételi elbírálás befizettem a tagdíjat is. Azt hiszem az utóbbi lépéssel megint csak jó pár fejjel kimagasodtam az általános politizáló magyarok közül. 🙂 Így történhetett, hogy augusztus végén csörgött a telefonom és megkérdezték segítenék-e az őszi önkormányzati kampányban.

– Hát persze, válaszoltam, csak időm nincs sok.
– Nem gond, lehetnél mondjuk önkormányzati képviselőjelölt.

Emlékszem az Alleeban voltam, egyik kezemben a bevásárló szatyor és egy hirdető oszlop körül hajkurásztuk egymást Cilivel, másik kezemben a telefon. Majd eldobtam mindent meglepetésemben. Ez a rövid története annak, hogyan lettem hivatalos önkormányzati képviselőjelölt a XI. kerületben.

 Ugye viccelsz?

Amennyire egyértelmű volt nekem, hogy ez minden furcsasága mellett egy megtiszteltetés azért, annyira nem érezte ezt át a környezetem. A feleségem közölte, hogy elválik, ha politikus leszek. Akkor nyugodott meg kicsit, mikor elmagyaráztam, hogy esélyeim a nullával egyenlőek. Azért kicsit keserűen annyit megjegyeztem, hogy ásó, kapa és nagyharang ennyit ér, a bőség idején hagyna pont el. Bandi barátom, akinek a Balatonra tartó vonaton meséltem el a dolgot, csak elvigyorodott, áthajolt hozzám az üléséből és impertinens arccal azt mondta:

– Hagyjad magad korrumpálni.

2:0, mondhatni. A leginkább Anyám támogatott, de még nála is érezhető volt egy kis valami. Apu a tűzijátékról hazafelé tartva, nyakában az unokájával érdeklődött, hogy minek csinálom én ezt. Amikor kértem némi támogatást az ismerőseimtől a Facebookon, nos ott legalább kaptam némi bíztatást, de volt mellette ecet is bőséggel, be is illesztem ide, olvassátok nyugodtan.

Azért nem ért teljesen készületlenül a dolog, de kicsit csodálkozom. Egyrészt politizálni szerintem kutyakötelessége a választásra jogosult felnőtt lakosságnak. Ha nem érdekel, akkor ezzel azt mondod, hogy az se érdekel milyen lesz a fizetésed, az orvosi ellátásod, a gyereked iskolája, az egész kibaszott életed. Lehet kifogásokat keresni, hogy nincs rá időd, nem érdekel, de ez csak gyenge duma. Az életedet ennyire mélyen meghatározó dolgok ignorálása borzasztóan felelőtlen viselkedés. És mondok még valamit, ha nem politizálsz, akkor azzal pont azt a viktori illiberális demokráciaképet szolgálod, építed, ami tudjuk hova vezet. Nézz el kicsit keletre, Ukrajna épp ezt nyögi. A kényelmességbe bele lehet dögleni, véleményem szerint épp ezt tesszük.

Elszomorodtam, hogy elég a krumpli a szafttal.

Sokat forgattam a fejemben a dolgokat az elmúlt hetekben. Bár engem tényleg teljesen készületlenül ért a dolog, és valóban az esélytelenek nyugalmával szemlélem az eseményeket, de ott van az a kisördög benned: és ha beüt a mennykő? Ha valahogy bekerülök és ezentúl önkormányzati képviselő leszek? Őszintén megmondom: élvezném. Érdekelne, szívesen csinálnám. Megcsapott a szele annak, hogy ezt lehetne élesben is, amiről eddig írtam és megtetszett. És nem, nem Bandi barátom tanácsa miatt, bár tényleg vicces, hanem mert a nagy politizálások vége mindig az, hogy kéne valaki, aki jobban csinálja. Ebben az országban nincsenek ilyen emberek a porondon, és bár nem gondolom, hogy pont én lennék az új vezér, de legalább megpróbálhatnám úgy befolyásolni a dolgokat, ahogy jónak látom.

Mi lehet a legrosszabb? Legfeljebb nem sikerül, de legalább megpróbáltam. Ez még mindig jobb, mint outsiderként fintorogni.