Yuval Noah Harari: Sapiens

A moly.hu használata közben egyszer sem találkoztam még olyan hozzászólás áradattal, mint Harari könyvidézetei alatt. Voltak elnéző rajongók és harcos kritikusok, de egyiknek sem tudsz igazat adni, legalábbis én nem tudtam. A Sapiens ugyanis egy olyan könyv, ami felvázolja az eddigi emberi történelmet és társadalmakat egy nagyon szubjektív interpretációban miközben nem akar rábeszélni az igazára.

Sokszor meglepő kijelentéseket tesz, de a legtöbb esetben egészen mindennapi tudást oszt meg újra, úgy ahogy még sosem gondolkoztál róla. És ez a tulajdonsága teszi annyira nagyszerű könyvvé. Előfordulhat, hogy a következtetései nem helytállóak, ennek a megítéléséhez én kevés vagyok, de az biztos, hogy rengeteg alapvető témát helyez olyan új megvilágításba, ahogy eddig nem is gondoltál rá. Ez már önmagában nagy fegyvertény lenne, az emberekben perspektíváját megváltoztatni a legnehezebb feladat lehet. Emellett pedig egy csomó – főleg lexikális – tudást, amit az iskola beléd vert egyszerű és mindennapi példák segítségével érthetővé és főleg értelmezhetővé tesz.

Megérted azt, amit már eddig is tudtál.

Fogalmam nincsen, hogy ez a könyv, a Sapiens, mennyire megalapozott, de tuti, hogy gimis korukban a gyerekeim kezébe fogom nyomni, hogy ezt tessék elolvasni. Az ex-kollégáimtól kaptam még április végén, búcsú ajándékként és nagyon hálás vagyok érte, mert pontosan eltalálták vele az ízlésemet. Ez persze azt is mutatja, hogy milyen jól kiismertek engem.

Nem akarok ennél többet írni, igazából nem is tudnék azt hiszem, de olvasás közben tőlem szokatlan módon elkezdtem szamárfüleket hajtogatni érdekesebb részeknél. Ezekből megosztanék pár gondolatot kedvcsinálóképen.

A modern „fedezd fel és hódítsd meg” mentalitást remekül illusztrálja a világtérképek fejlődése. Már jóval a modern kor előtt is sok kultúra rajzolt térképeket. Persze a világ egészét egyikük sem ismerte. Egyetlen afroázsiai kultúra sem tudott Amerikáról, és viszont. Az ismeretlen területeket egyszerűen kihagyták, vagy megtöltötték képzeletbeli szörnyekkel és csodákkal. Ezzel azt a benyomást keltették, hogy mégis ismerik az egész világot.

A 15. és 16. század során az európaiak elkezdtek olyan világtérképeket rajzolni, melyeken sok üres hely is volt – ami épp úgy jellemzi a tudományos észjárást, mint az európaiak birodalmi törekvéseit. Az üres térkép lélektani és ideológiai áttörést jelentett, világos beismerése volt annak, hogy az európaiak nem ismerik a világ nagy területeit.

Hasonlóképpen, a tény, hogy egy másik személy hisz a kauricsigában, a dollárban, vagy az elektronikus adatokban, önmagában elegendő ahhoz, hogy megerősítse valakinek a beléjük vetett hitét, még akkor is, ha az illető egyébként gyűlöli, megveti vagy nevetségesnek tartja ezt a másik személyt. A keresztények és a muszlimok, akik vallásos hitükben képtelenek voltak kiegyezni, monetáris hitükben gond nélkül egyetértettek, mert amíg a vallás arra kér, hogy higgyünk valamiben, a pénz arra, hogy higgyünk benne, hogy mások hisznek valamiben.

A filozófusok, gondolkodók és próféták évezredeken keresztül ócsárolták a pénzt, és minden gonosz gyökerének nevezték. Ezzel együtt azonban a pénz az emberi tolerancia csúcsa is. A pénz sokkal befogadóbb, mint a nyelv, a törvény, a kulturális normák, a vallásos hit vagy a társadalmi szokások. A pénz az egyetlen ember alkotta bizalmi rendszer, amely szinte minden kulturális szakadékot képes áthidalni és senkit nem diszkriminál vallása, neme, származása, életkora vagy szexuális irányultsága alapján. A pénznek köszönhetően egymást nem ismerő, és egymásban nem bízó emberek is képesek hatékonyan együttműködni.

Hát lehet egy könyvet nem szeretni, amiben ilyen eszmefuttatások vannak?

[su_box title=”Reklám (x)” box_color=”#E3E3E3″ title_color=”#282828″ radius=”0″] [/su_box]