Zsófi

Nincs borítókép

Fürdetés van, éppen befejeztem Cilivel a közös játékot, labdáztunk, igyekezve elkerülni, hogy az egész fürdőszoba ússzon és Zsófi infarktust kapjon a látványtól. (Nekem úgy tűnik, hogy mindig éppen aznap mosott fel és nem vagyunk képesek tisztelni a munkáját. A kurzív szövegek idézetek.) Szóval egyszer csak Cili megszólal, hogy – Az Ivett azt mondta az oviban, […]

Ez egy jó nyár volt, 2001. Rengeteget utaztunk körbe-körbe a Balaton körül. Még megvoltak az én pécsi ismerőseim is, de már kezdtem beilleszkedni Zsófi pesti társaságába is, így aztán rengeteg arc vett körbe minket.
Nincs borítókép

Ma a jóéjt-puszinál a lányom azt kérte, hogy – Apa, ma ne vigyéj át az ágyamba. Köztünk akart aludni. Talán egy héttel ezelőtt, mikor még nagyon beteg volt engedtem egy ilyen kérésnek. Most nem, mert macerás, ha köztünk alszik, keresztbefordul, rugdos, pofoz. És hajnalban így is átcaplat, legalább addig aludjunk nyugodtan. De pár perce, mikor […]
Nincs borítókép

Délután van, Dávid a kiságyában, Zsófi az ágyunkban én meg a Mickey egeret bámuló Cili mellett bóbiskolok a kanapén. Nem túl kényelmes a póz és arra ébredek, hogy a lány – egyébként finom-halkan – ezt morogja maga elé: – Csak én nem ajszom, ez micsoda hülyeség!
Nincs borítókép

Ahogy öregszem egyre többször jövök rá, hogy az egyik legnagyobb hibám a hülye béketűrésem. Mint ez a János-eset is. Nekem igazából már december óta vannak bajaim a taggal, de a jó viszony fenntartása miatt magamban vagy Zsófinak fortyogtam. És nem első alkalommal járok úgy, hogy amikor megelégelem a szívatást és felcsattanok, vagy csak mondok valamit, […]
Nincs borítókép

Az asztalosunkról már írtam korábban, a nyilvános naplóban azóta is említettem már egyszer-kétszer. A kezdetben jól induló kapcsolatunk mostanra odajutott, hogy ha csak a nevét meghallom már felmegy a vérnyomásom. János szépen megcsinálta a konyhát, csak nem fejezte be. Lehet használni, csak a könyvespolccal és fűszertartókkal lóg még. Hogy pontosak legyünk ezt december közepe óta […]
Tél Újbudán (fotó: Őri András, 2016)

Amikor 11, bocsánat lassan 12 éve, Budapestre költöztem minden reggel keresztülvágtam a Feneketlen-tó melletti parkon. Akkor még a játszótér jóval szerényebb, a Park Színpad nem szabadtéri kocsma, hanem kulturális létesítmény volt. A tó körül, ahogy Zsófi Nagymamája mindig elmondta, a diákok eldobálták a joghurtos flakonokat és még nyoma sem volt futópályának. Az egész hangulata azonban […]