Mi marad egy országból, ha már nem érti a saját verseit? Ha nem érdekli, ki írta a múltját? És ha csak azok maradnak, akik nem kérnek belőle – önmaga még egyáltalán?
Milyen állapotban van a magyar társadalom 2025 nyarán? Milyen mintázatok ismétlődnek újra és újra a politikában, és miért tűnik úgy, mintha mindig a kisebbik rossz lenne az egyetlen opció? Ebben a blogposzt-sorozatban megpróbálok végignézni mindent: társadalmi mozgásokat, értelmiségi viselkedésmintákat, politikai kényszereket és történelmi reflexeket.
Sokszor van a blogon gyerekszáj rovat, főleg Zsófinak köszönhetően, de most ez egy igen hosszúra nyúlt darab, ami az én szemszögemből mutatja be a gyerekek fura világát.