Magyarországon évtizedek óta nincsen kampány, ami nagyon kényelmes a pártoknak: nem ígérnek semmit, de ezzel legalább nem is kell elszámolniuk. Az egy másik kérdés, hogy ezt mi, választók birkaként hagyjuk nekik. Mit mond ez el rólunk? #tldr #politika https://t.co/zBz80iFR0S
Áprilisban, ha minden igaz, országgyűlési választások lesznek. A Fidesz nem kertel, folytatná a puha diktatúra keményítését, a többiek meg a matekkal vannak elfoglalva. Engem inkább a jövőnk érdekelne.
Ha egy vadidegen ember lefotózza a gyerekedet, mert cuki és aztán azt saját vagy a szervezete előbbre jutásának segítésére használja fel anélkül, hogy megkérdez róla, azt minek hívjuk? De van tovább is, ha megpróbálsz beszédbe elegyedni az ipsével, hogy ez neked nem tetszik és hagyja abba és ő ignorál, na az micsoda? Az a pofátlanság.
Már a második olyan választás jön, amikor arra készülök, hogy de jó kis közéleti blogolást lehet majd csapni, aztán kiderül, hogy igazából nincs is semmi. A Fidesz leváltható lenne jövő áprilisban, de hatalomban fogjuk tartani: mi választók és az ellenzéki pártok közösen.
Nagy reményekkel készültem az aktuális nemzeti konzultáció (Soros-terv) kicsúfolására. Papír repülő hajtogatásra hívtak minden érdeklődőt a parlament elé.
A Gold a mennybe megy az egyik kedvenc Heller könyvem. Egy amerikai zsidó egyetemi tanárról szól (milyen meglepő), akinek úgy tűnik politikai irányba mozdulhat el a karrierje. Ez persze felforgatja a teljes életét.
Már nem emlékszem, hogy miért tettem el A fal leomlásától az újraegyesülésig című kötetet, de ott volt az ebook olvasóban a listámon. Nem nagyon szoktam ilyen jellegű könyveket olvasni, nehezen besorolható műfajával, ami memoár is, doku regény is és nem kevés mértékben utólagos magyarázkodás.
A nyár végére elég rendesen feldagadt a belvárosi lakók és vendéglátósok közti harc. Hetek óta fel-felbukkan a hírekben, de kezdetben nem nagyon foglalkoztatott, aztán ahogy újra és újra feltűnt csak elolvastam én is, hogy miről van szó. Borzasztó bonyolult helyzetnek tűnik, ahol mindenkinek igaza van egy kicsit miközben senkinek sincs teljesen igaza.
A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) már hónapok óta folyamatosan hirdetett, alaposan beharangozott bemutató volt. Hallottam róla podcastben (fura, hogy rádiót nem hallgatok, de podcastet egyre többet), olvastam róla blogokon, szembejött online reklámokban (mondjuk az előzőket tekintve ez nem meglepő), minden arra sarkalt, hogy ezt látnom kell. Szóval nagyon elő volt készítve a terep és […]