Kritika

A múlt héten végére értem az új Harari kötetnek (21 lecke a 21. századra), az eddigiek közül egyértelműen a leggyengébb volt. A Sapienstől kezdve erős lejtmenet jellemzi szerintem Harari írásait. A Sapiens jó volt, kifejezetten erős könyv, amiben a tartalom meg a stílus egyben mozgott. A Homo Deus még hozta a stílust, de tartalmában már […]

A Bright alapvetően egy közepesnél nem jobb akció-krimi, egy sztereotíp rendőr páros főszereplésével. Szerencsére a Netflix tekert rajta egyet és az egészet a Shadowrun felébredt világába helyezte. Pontosabban egy Shadowrunhoz nagyon hasonlító világba, gondolom a jogdíjak így nem kerültek annyiba.
Nincs borítókép

Ha egy vadidegen ember lefotózza a gyerekedet, mert cuki és aztán azt saját vagy a szervezete előbbre jutásának segítésére használja fel anélkül, hogy megkérdez róla, azt minek hívjuk? De van tovább is, ha megpróbálsz beszédbe elegyedni az ipsével, hogy ez neked nem tetszik és hagyja abba és ő ignorál, na az micsoda? Az a pofátlanság.

Az Árnyjáték Nigel D. Findley 1993-as Shadowrun regénye. Seattle a helyszín és egy ezredfordulós elfeledett technológia rúgja fel a kialakult hatalmi egyensúlyt. Egy Sly nevű árnyvadász kezében a megoldás kulcsa, no meg az elfelejtett technológia, de úgy érzi, hogy túl sok neki a feladat.

A 11/22/63 egy időutazóról szól, aki szeretné befolyásolni a múlt történelmét, hogy a jelen és a jövő kicsit jobb legyen. Stephen King ebben a terjedelmes regényben bemutatja, hogy miért képtelen ötlet befolyásolni a történelmet és, hogy az idő milyen könyörtelen és gyilkos fenevad. Szerencsére a szerelem és az önfeláldozás megmentheti a világot, ami egy kicsit keserédes hangulatot hagy maga után.