Apa

Súlyos a helyzet, napokon belül 35 leszek (elsőre 36-ot írtam) és úgy tűnik megfontoltságban is beérem a koromat. Történt, hogy hazafele caplatva meg...

Úgy döntöttünk, hogy bevisszük a János kórház ügyeletre. A gyerkőc elaludt a kezemben, beburkolva a vastag pokrócokba és nem tűnt kimondottan beteg...

Este nem volt időm végigenni a vacsorát, mert Dávid már nagyon ideges volt, a többieket nem akartam kitenni az állandó nyafinak. Szóval felmentem vele ...

Cili ül a wc-n, álmosan törölgeti a szemét: – Mami, nézd de majhanagy cipa (csipa)!

Képzejd Anyu, találkoztunk a villamoson a Kis Dójival és azt üzeni neked, hoooogy (kis szünet) egy smst.

– Beviszem a kisautót is fürdeni, jó Apa? – Ne vidd be, mert fémből van és megeszi a rozsda. Kirikolt a kezemből: – Képzejd, Anyu, nem...

Gyerekhez felkelni éjszaka, a szülői lét egyik legmegterhelőbb része. 307 éjszaka után tegnapelőtt aludhattunk egyben hat órát.

Decemberben életem első érvét hallottam, amit megértek a Waldorf mellett: nincs hittan, vagy kötelező erkölcstan.

Emlékszem, gyerekkoromban Apunak volt egy doboza, amiben a régi festő és rajzoló dolgait tartotta. Ez számomra tiltott terület volt. Gyönyörű ceruzák...

Kényeztessük azt a gyereket! – via mediaciok.hu Érdekes a fent linkelt cikk, mert megerősít egy olyan elgondolásomban, amivel sokszor egyedül marad...