Személyes

Nincs borítókép

Nem mondom, hogy egyszerű eset a fiam, egyre okosabb és egyre több az akarata. Vannak elképzelései, szórakozásai, amik óhatatlanul súrlódásokat okoznak a környezetében élőkkel. Például ő szeretne mindent megenni, amit mi is. Eldobálni fémtárgyakat, teli tenyérrel ütni az ablaküveget, nagy csattanással szekrényeknek tolni a dömpert vagy rágni és nyalni az utcai cipőket. Ezek mind olyan szórakozásai, amikben határozott gátló tényezők lépnek fel. Jelesül a szülei. Ilyenkor ordít, morcos, sértetten totyog fel-alá és igyekszik folytatni a rosszalkodást mindaddig míg valaki el nem unja és felkapja, elteszi egy másik szobába, elviszi autókat nézni vagy betömi a száját egy adag piskótával.
Nincs borítókép

Pár napja, ahogy a buszmegálló felé igyekeztem a forró délutánban megláttam egy határozottan kék óriásplakátot, nagy fehér betűkkel. És jó volt. Olyat mondott, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Megálltam, és elégedetten áttanulmányoztam, úgy éreztem, hogy jó helyre ment a pénzem. Ha Magyarország miniszterelnöke vagy be kell tartanod a törvényeinket.

Most, hogy belekezdtem megírni a – jócskán – megkésett összefoglalót az évadról vissza kellett keresnem, hogy egyáltalán hányadik is volt ez a sorban. Hirtelen indult idén és hamar lett vége, most először érzem úgy a sorozat történetében, hogy még elnéztem volna egy ideig.
Nincs borítókép

Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés. Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam […]