A fiatalokat csak az Internet érdekli.

Apám mondta az elmúlt években valamikor, hogy a

fiatalokat csak az internet érdekli, azért tart ott az ország ahol.

Az idézet nem pontos, de a lényege ez volt. Én ezt jó nagy hülyeségnek gondolom, de azért tegnap este az első pár percben eszembe jutott az Ősöm kinyilatkoztatása. Ma reggelre többen jutottak arra a következtetésre, mint Apu, szerintem tévesen, elmondom miért gondolom máshogy.

A fiatalokat csak az Internet érdekli. részletei…

Hosszú hétvége Pécs

Március elején voltunk utoljára Pécsen, a szüleimnél. Akkor még hármasban jöttünk Apu szülinapjára, tudtuk, hogy egy ideig Dávid miatt, ekkora utat nem vállalunk be. Most a hosszú hétvégére nekiindultunk, a téllel együtt érkeztünk meg.

Különleges út volt, Dáviddal ekkora távra még sosem indultunk el. Másrészről ez egyfajta próba út is, hiszen kölcsönkaptuk Zsófi szüleitől azt a Zafirát, amit valamikor az év végétől már magunkénak tudhatunk. A két gyerekkel a Leon már kezdett nagyon szűk lenni. Mégis, ahogy elhajtottunk mellette valami gombóc szorította a torkomat, 11 éve minden nagyobb élményünkben hű társunk az az autó, megható ez na.

Aggódtunk kicsit, hogy a kölkök mennyire akadnak majd ki az úton, de Dávid nemes egyszerűséggel végigszunyálta, Cili meg az utolsó 20 kilométeren ébredt és nézelődött a székéből. Egyébként se akkora kaland már a Budapest Pécs táv, két és fél óra alatt legyűrtük. Most Szekszárdnál átváltottunk a régi hatosra, helyből megrohantak a gyerekkori emlékek. Mennyit autóztunk mi erre!

Van valahol Bonyhád előtt egy tábla: Sötétvölgyi gyerektábor. Röhögtünk Zsófival eleget rajta, ki az a megátalkodott szülő, aki egy ilyen helyű táborba íratja be nyaralni a gyereket?

Télies, esős

Nincs szerencsénk az idővel, esik és baromi hideg van. Rossz kombináció ez, tegnap délután elvoltunk Anyuéknál, de ma délelőttre Cilinek már kellett valami program, ahol kimozogja magát. A múltkori játszóházas tapasztalatból okulva nekiláttam ilyesmi után kutatni Pécsen. A Zsolnay negyedet ajánlgatta a Google, de a honlapján semmi infó. Felhívtuk őket, de nem tűntek meggyőzőnek, így a második találatot néztük meg a  Mosolyország játszóházat a Pécs Plázában. Anyu otthon maradt főzni Cilinek, mi meg négyen elautóztunk a kitartó esőben.

A hely elég szűkös volt és rengetegen jutottak arra a következtetésre, mint én, de a célnak 1000%-ban megfelelt. Cili kiugrálta magát, én meg mire kezdtem teljesen elunni már lejárt az időnk, szóval elégedett lehetek. Az 1200 pénzes belépőre rádobtam még 500 forintot és Cili így kevés sírással, de egy héliumos lufival gazdagabban távozott.

Délután látszott, hogy további energia levezetésre van szükség, így a délutáni alvása után, az egyre csendesedő, majd végkép megszűnő esőben elmentünk sétálni egyet a leánnyal és Anyuval hármasban. Cili kapott egy Zöpd béka nevű sütit a Mecsek cukrászdában, megnéztük az óriás lovat a Széchenyi téren, jól szórakoztunk. Hazafelé egy rövid bevásárlás után buszra szálltunk és a már sötét Tettye parkon átvágva jöttünk vissza.

Keri

A családi örömök mellett ért egy hír, ami tegnap teljesen letaglózott: 21.-én meghalt Keri Úr. Ő Apuék főiskolai barátja volt, és aztán mindig feltűntek a családjával az életünkben. Zenélt a Szélkiáltóban és hamar rákattant a netre, így lett Apu barátjából az én ismerősöm is. Keri úrról biztos mindenkinek a Szélkiáltó vagy a jellegzetes pécsisége jut eszébe, de nekem nem. Ezt meghagyom másoknak. Nekem Keresztény Béláról az Internet, a kör e-mailek és a Kispál zenekar pécsi koncertjei jutnak eszembe.

Keri a munkája mellett napi 10-30 viccekben gazdag kör e-mailt küldött az ismerőseinek. Erről ha akartál leiratkozhattál, és bár sokszor idegesítő volt, általában vidámságot csempészett a napodba. Ez még a blogok hőskorában volt, a Le Patito Journal napivicc rovatának jelentős része Keritől származott.

A humor mellett Keri állandó pletykaforrás volt Lovasiékról. Ők jóban voltak és Kerinek mindig volt egy két fotója, amit megosztott és a hozzám hasonló rajongó kamaszoknak ezzel páratlan örömet okozott.

Keri emellett a leghülyébb korszakaimban is felnőttként kezelt és ez borzasztó jól esett mindig. Nagyon szégyellem, hogy egy ilyen hülye korszakomban aztán leiratkoztam a listájáról, csak politikai nézeteltérések miatt. Ma ezt már nem tenném, biztos sokat hagytam így ki az életemből. Mégis Keri a Facebookon keresztül követte mit csinálok, olvasta a blogjaimat és több barátommal ellentétben ő gratulált a gyerekeim születésénél, érdeklődött róluk. Az utolsó nem gyerekekről szóló chatelésünk az Ötös számú vágóhíd blogos kritikám kapcsán indult el. Küldött élménybeszámolót az apukájáról, aki szintén ott volt a bombázáskor és ő is túlélte. Gyakorlatilag róla is szólhatott volna a könyv.

Azzal, hogy ő meghalt ugyanúgy meghalt egy darabja a gyerek és fiatalkoromnak, mint amikor Kersch ment el tavaly karácsonykor. Őszintén gyászolom szegényt, bár évek óta személyesen nem találkoztunk hiányozni fog.

Folyt. köv.

 

Késő őszi kirándulás a Medvefarmra

Bár az állatkertbe szeretnénk már jó egy hónapja kivinni Cilit, de szombat reggel az Interneten kinéztük az árakat és úgy döntöttünk a veresegyházi Medvefarm igazából remek szórakozás lesz. Pár éve már voltunk medvét etetni, még mielőtt megszülettek volna a gyerekek elvittük az ikreket egy nagynénis napra. Ma délután visszaemlékeztem, hogy akkor elhatároztam: egyszer jövök még ide a saját gyerekeimmel, de ezt a bűzt én többször nem vagyok hajlandó elviselni.

A bejegyzés olvasása tagsághoz kötött!
A hajtás után a bejegyzés tovább folytatódik, de csak a Család, Barátok és V.I.P. csoport tagjai láthatják.

Bejelentkezés  Regisztráció

Késő őszi kirándulás a Medvefarmra részletei…

Temofeszt 2014

Tavaly, még a We Are Creative Slave blogon írtam az V. Temofesztről egy rövid kommentárral ellátott fotóblogot. A Temofesztet hatodik alkalommal is megrendezték és a tavalyi sikerünk után a cégnél úgy döntöttünk, hogy nagyobb fába vágjuk a fejszénket és übereljük önmagunkat. A hajtás után olvashatsz arról, hogy mennyire élveztem az egészet. Persze írtam már a céges blogban az élményekről, de az ott más oldalról mutatja be, itt most a saját véleményem következik (no meg fotók, amiket a céges blogon nem lehet ellőni).

Temofeszt 2014 részletei…

Tíz év

Tíz éve és egy napja érkeztem meg Apa autójában Budapestre. Jól meg volt pakolva a csomagtartó, a hátsó ülés. Már nem emlékszem, hogy a csomagok nagy részét le tudtam-e rakni Bandinál, az albérletben, vagy jöttek velem Zsófi lakásába – ahol másfél évvel később már közösen laktunk – mindenesetre az első pár napon, míg a naptár októberre nem fordult – ott csöveztem a Zsibói utcában.

Emlékszem az első napomon rohangáltam az új iskolám ügyeiben. Beiratkozás, tanszer vásárlás. Felmértem a környéket, a Bartókon, a Rolling Rock felett volt a suli több lakásból összenyitva. Akkor már négy éve heti rendszerességgel jártam fel, szinte inkább itt laktam, mint Pécsen, de hiába ismertem a Körtér környékét azért kalandos volt minden. tudtam, hogy mennyi lesz a zsebpénzem és ebből mennyi a lakbér és nem volt sok, ami maradt, így körbenéztem olcsó ebéd után. A Déli pályaudvar alatt, már hazafelé tartva, ettem végül egy Főzelékfalóban. Már akkor sem érte meg az árát. Tíz év részletei…

Kicsit büdös – az ismerőseim és a politika

Az elmúlt 13 évben a blogomon megszokottak voltak a politikai írások, engem a téma valóban érdekel. 2004-ben volt egy rövid flörtöm már a szervezett politikában való részvétellel, akkor a pécsi Ifjú Liberálisok nevű SZDSZ szervezetnek voltam az egyik alapító tagja. Honlapot készítettünk a nyáron, eljártam megbeszélésekre, aztán október elején elköltöztem Pécsről Budapestre és a dolog megszakadt. Voltam még egyszer a csoport delegáltja egy szadeszes tisztújítón, aztán soha többet nem hallottam róluk.

Bár az aktivistai pályafutásom ezzel megszakadt az érdeklődésem töretlen volt. Elég csak végignézni a blogbejegyzéseimet a Creative Slave Közélet és Politika mappájában. Néha elmentem tüntetésekre, de azokon mindig csak elkeseredtem, így felhagytam ezzel a sporttal, azt gondoltam – és máig így érzem – azzal, hogy írtam a politikáról már ezerszer többet tettem, mint egy átlagos polgár.

Kicsit büdös – az ismerőseim és a politika részletei…

locsi-fecsi

A családi információáramlásnál nincs csodálatosabb dolog, de érdemes azért fenntartásokkal fogadni a pletykákat. Reggel szokásos beszélgetésünk közben Anyám elejtette, hogy unokaöcsém végre újra talált állást magának. Örömmel érdeklődtem, hogy hova, de a válasz kissé bizonytalan volt, valami fénymásolószalonban dolgozik, mondta az Ősöm.

Munkából hazafelé felhívtam a boldog munkavállalót, hogy ugyan mifasz van. Elmesélte, hogy egy internet kávézóban kapott állást. Én nem boldogítottam, hogy a családban az terjed, hogy agyonnyomják az A4 halmok, majd visszahallja időben mástól.