Tatárpuszta – Dino Buzzati

A múltkorjában találtam egy új hangoskönyv lelőhelyet és le is töltöttem egy rakással. Most, hogy a főnököm újra beült az irodámba valahogy könnyebben megy a munka fejemen a fülessel.

Dino Buzzati könyvét egész gyerekkoromban néztem, ott volt Apu polcán a Képes poéma mellé simulva. Valahogy sosem került rá sor, hogy végigolvassam, pedig egyszer bele is kezdtem. Az elmúlt esős napok vígasztalan hangulatához azonban nagyon passzolt, élvezettel hallgattam végig.

A lapozás után spoileres tartalom jön!

Festés & meleg

Néha már teljesen szkeptikusan állok a lakáshoz, beköltözünk-e valaha. Ma is nyomasztó gondolatok közt baktattam a szitáló esőben munka után, hogy ellenőrizzem mi haladt. Már a bejárati ajtó is fura volt, félig nyitva várt. Épp megfogtam volna mikor rájöttem, hogy frissen van mázolva: gyönyörű fehér.

Beóvatoskodtam az ajtón és meleg volt. A radiátorok ontották a hőt. Szárad a festék, alakul a fűtés, jövő héten készül a konyha, aztán parketta. Utána költözhetünk. Nem szeptember, mint vártuk, de nem is karácsony, ahogy károgták a “jószándékú” ismerősök.

Esemény után egy héttel: Temofeszt szubjektív

Eddig minden évben volt céges blogolás a Temofesztről, ebből következően a saját blogom nem kapott igazán a témából. Idén a hagyományokkal szembe menve nem volt igény rá, hogy interjúk, tudósítások legyenek a VMC blogján. Így aztán idén ez a felület nyerte meg a témát. Nagyon őszinte és nagyon szubjektív beszámoló következik, képekkel.

Ez már legalább a harmadik Temofeszt volt, amin aktívan részt vettem, és általában nagyon élvezem az egészet. A munkatársakkal már hónapokkal előre készülünk, az egész online marketingünk az őszi kiállítás szezonra van kihegyezve.

A Temofeszt nagy, megkerülhetetlen, súlya van és résztvevőként a legjobb a vasútmodell kiállítások közül. Lehet, hogy vannak elitebb rendezvények, vagy jóval kockább összejövetelek, de lássuk be ezek a szempontok egy elenyészően kicsiny szubkultúrát érdekelnek csak, a többiek, akik nem vasútmodell-kockák a játékmozdonyokon kívül is akarnak valami szórakozást és ebben a Technikai Modellvasút Fesztivál egyértelműen a legjobb.

A szervezők is szívesen leültek nálunk, megittak egy kávét és kedélyesen elgorombáskodtunk egymással.
A szervezők is szívesen leültek nálunk, megittak egy kávét és kedélyesen elgorombáskodtunk egymással.

A Temofesztnek persze a legnagyobb húzása a helyszíne. Az egész fele, de megkockáztatom, hogy negyed olyan érdekes nem lenne, ha nem a Vasúttörténeti Park adna helyet rá. A Park, a Füstivel már önmagában is egy program. A régi mozdonyok, a gyerekbarát környezet, a programok teljesen családbarátok önmagukban is. Emellett október második hétvégéjén még egy csomó kisvonatot is megnézhetnek a látogatók.

A Vasúttörténeti Park fűtőháza megdöbbentően nagy és lenyűgöző épület.
A Vasúttörténeti Park fűtőháza megdöbbentően nagy és lenyűgöző épület.

Ennek persze megvan az a hátránya is, hogy idén, amikor az időjárás miatt a Park szórakozási lehetőségei szűkültek az egész rendezvény is érezhetően kevésbé sikerült. Egy éve, mikor lerohadt rólunk a rövidujjú ing is a vénasszonyok nyarában, elleptek minket a standunkon a látogatók. Idén mindig volt valaki, el voltunk foglalva, de félgőzzel is kiszolgáltuk mindenki igényét negyed akkora helyen.

(Lapozás után folytatom.)

Ébresztő előtt 20 perccel

Dávid egyszer még a sírba visz azzal a szokásával, hogy reggel 15-30 perccel az ébresztőóra előtt sír fel és nem hagyja abba, míg kínkeservesen ki nem támolygok én vagy Zsófi és készítjük el a reggeli tejecskéjét.

Az esetek nagy részében ő aztán visszaszunyókál.