Indul valami alattomos illatdömpinggel, ami olyan intenzív, hogy esélytelen vagyok bármit kiérezni belőle, de ennek a csillapultával mindig ugyanaz jön, enyhe alkoholos aroma, és kicsit száraz kesernyés íz a szájban.
Cili: – Mami nézhetek Peppa malacot a telefonodon? Én: – Most sajnos nem, mert telefonálnom kell. Cili: – Milyen nénivel fogsz beszélni? Mejt akkoj majd én beszélek vele. Én: – Miről akarsz vele beszélni? Cili: – Hát,hogy én Peppa malacot nézek, ezéjt Te most leteszed.
Augusztus 20.-án a hosszú hétvégét kihasználandó, a szüleim azt javasolták, hogy menjünk el családilag valahová kirándulni. Szlovákiát néztük ki úticélnak, Apu helyből tudott is egy jó helyet, ami nincs túl messze, a gyerekek is élvezni fogják, van tó, lehet fürödni. Remek. Éppen szépen beleéltük magunkat, mikor rájöttem, hogy a két gyerek közül egyiknek sincsen útlevele, […]
Persze, hogy a Facebookon botlottam bele egy zenei blogba, ahol egy dúr-moll hangcserével igyekeznek bemutatni, hogy lehet szomorú dalból vidámat játszani.
A nyáron a lányom nem sokat foglalkozott velem, megszűntek a közös rituáléink, a reggeli munkába/bölcsibe járás. Éppen ezért nagyon élvezem, hogy most az ovi beindulásával Cili is felvette az elejtett fonalat.