Legutóbbi bejegyzések

Nincs borítókép

Nagyon viccesek az Orbán amerikai megállapodásairól készült másnapi vélemények, amiben kiderül, hogy valójában mit sikerült intézni. Az kevésbé mulatságos, hogy a szavazók túlnyomóan nagy részéhez még az aznapi, nem helyreigazított verzió jutott csak el: a legnagyobb aduászt a (csökkentett) rezsicsökkentést az ország atyja megvédte. Nyert. Nem kicsit nagyon. A felszabadult mulatság alapja persze az, hogy […]

Utánajártam a két versengő párt legfrissebb ígéreteinek, amivel meg akarják nyerni a jövő évi választást. Nagyon izgalmas, meseszép és borzasztóan reménytelennek tűnik, amit mondanak. A szebb jövő és az örök béke és egymás karjába omlás lényegtelen szerintem, mert nem kerül semmibe, ami érdekes, ami valóban a jövőnket alakítja az a gazdaság. Mi látszik az ígéretek alapján a közös jövőről?

Beszéljünk arról, hogy miért csak Csehországban ilyen jó a sör. Két napja vagyunk itt, előtte 21 éve jártunk erre. Akkor szerettem meg a sörözést. Korábban ez csak egy értelmezhetetlen ital volt számomra. Az elmúlt évben kezdett újra azzá válni, de itt és most, cseh földön újra az a pazar bűn, mint korábban. Ha iszok egy […]

Az elmúlt hét újra megmutatta, hogyan zuhanunk bele az entrópiába: politikai bulvár, pedofilvádak, parlamenti felbaszódások. A Szőlő utcai botrány körüli zajból engem nem a "sztárpletykák" érdekelnek, hanem az, amit mindez a társadalom állapotáról árul el.

Valójában az egész előző öt része a Leletár ’25 sorozatnak ezt a bejegyzést készítette elő. Mi lesz akkor velünk, ha Orbán Viktor vagy Magyar Péter nyer? A helyzetet egyébként nagyon jól mutatja, hogy Orbán és Magyar van kiemelve, és nem a pártjaik: nem a Fidesz és a Tisza. A jövő évi választás kiszavazóshow lesz, nem parlamenti választás – már ha mindkét jelölt eljut a szavazásig.

Négy részen át próbáltam összegezni, hogy hol tartunk - szerintem - mi, magyarok. Fontosnak éreztem bő lére ereszteni, mert a záró blokkot, ami valójában a tét és a legérdekesebb téma, nem lehet anélkül tárgyalni, hogy ne néznénk objektíven az ország és a társadalom jelenlegi állapotára. A tét az, hogy jövőre meg lehet-e verni választásokon Orbán Viktor sleppjét. A logika szerint eljutottunk az utolsó ki nem próbált módszerig és annak sikerülnie kell. Kéne. De amiből ki tudunk indulni az a jelenlegi és múltbéli tudásunk, ami nem biztos, hogy érvényes lesz jövő áprilisban is.

A régi vidék–város ellentét mára nemcsak kulturális vagy gazdasági törésvonal, hanem egyfajta egymás iránti vakság is. Mintha két külön ország lakói lennénk, akik ugyanazon a térképen élnek, de nem hallják meg egymást. Ebben a részben erről írok – és arról, mit jelent ma „lemennünk vidékre”.

Tizenegy éve még csak arról írtam, hogy hiába dolgozunk, nem jutunk egyről a kettőre. Mostanra viszont már nem is az a kérdés, mire futja – hanem hogy mi maradt abból, amit egyáltalán megvehetnénk. Ez a bejegyzés egy személyes leltár arról, hogyan tűnt el mögülünk a szolgáltató állam – észrevétlenül, de visszafordíthatatlanul.

Ezen a napon

Nincs borítókép

Azért jó leírni néha, szépen és összeszedetten, de főleg mindenkinek értelmezhetően, hogy milyen országban nem akar az író élni, mert az kirajzolja azt is, hogy milyenben szeretne. És az már egy nagyon-nagyon nagy lépés előre, ha valaki tudja mit akar, nem csak érzi. Rendkívül fontosak az ilyen számadások (magunkkal, másokkal, egyremegy).
shadowrun-london

A Sose kezdj sárkánnyal kritikámat azzal zártam, hogy remélem a második rész, a Jól válaszd meg az ellenségeidet majd jobb lesz. Jobb lett, de még mindig nem egy LX-IR. A második kötetnél már biztos voltam benne, hogy én ezt olvastam korábban. Egyre több dolog jött vissza, ahogy haladtam előre. Abban még mindig nincs változás, hogy […]
A fotó 2015 júliusában készült Alsóbélatelepen.

Kívánni se lehetne jobb időt, mint amilyen az idei évben volt. A gyönyörű tavaszt hosszú, meleg nyár követte, amiben volt esős és száraz időszak is rendesen. Most november közepén meg úgy tűnik, hogy a napfényes ősz se akar elmúlni.