Egy ismerősöm Washington D.C.-ben készített egy fotót, amit az Instagramon láttam meg ma reggel. Borzasztóan tetszett és nagyon hasonlít az egyik képe...

Azt írta a Sógornőm ma Londonból, hogy Magyarország a végtelen tagadás országa. Tagadjuk a hibáinkat, mi magyarok. Ezen azóta gondolkozom, hogy elolv...

Cili „anyásat és apásat” játszik, Dávid közreműködésével. Cili beszél Dávidhoz, aki ühümözik. Cili sziszegve, affektálva: – Ne...

Ebéd közben Cilivel arról beszélünk, mi az a nulla. (A hány falatot evett már meg és még mennyit kell folyományaként.)Közben rizsszemek a földre es...

  Ezt a fotót egy hete, szombat éjjel készítettem Pécsett. Apuval éppen hazafelé sétáltunk, mert az egész napi ünnepi-zabálástól szükségét...

Nem tudom, hogy mások hogy vannak vele (Te például), de én általában csalódok a saját fotóimon. Az embernek van egy elképzelése magáról és a tük�...

Reggel nagy nyüzsi volt az oviban, öt gyerek és a hozzájuk tartozó szülő(k) igyekeztek elférni az öltözőben. Ez már eleve nem egyszerű feladat, de ...

Ezt a képet február végén készítettem egy szombati délelöttön. Végre gyönyörűen sütött a nap és a gyerekek se voltak betegek, így elhatároztuk...

Mert a magyar nép mindig csak azt nézi, hogy nincs baj: még mindig nem engem ért el a Nemzeti Kasza. De meddig?

Listát írok a teendőkről. Cili néz, majd komolyan: – Kinek íjsz? A húsvéti nyuszinak? – Nem. Magamnak írok listát. – Magadnak…...