Game of Thrones (Trónok harca) – 5. évad

Most, hogy belekezdtem megírni a – jócskán – megkésett összefoglalót az évadról vissza kellett keresnem, hogy egyáltalán hányadik is volt ez a Trónok harca a sorban. Hirtelen indult idén és hamar lett vége, most először érzem úgy a sorozat történetében, hogy még elnéztem volna egy ideig.

Az elmúlt 50 rész az utolsó percek fényében szinte feleslegesnek tűnik. Találkoztunk egy rakás szereplővel, akiknek a sorsát követtük a halálukig és közben a történet minimálisan haladt csak előre. Nem vagyunk sokkal okosabbak az élőhalott problémával kapcsolatban, és a királyi trón körüli meccsek sem igazán haladnak. Néha cserélődnek szereplők a posztokon, de az alap problémák, északon a halál, délen a törvénytelen uralkodóház még ugyanott tart, mint az első évad első epizódjában.

Viszont most már egyre letisztultabb a színtér. Elérkezett az a pillanat, amikor a tévé sorozat és a regények elválnak egymástól, a mozi beelőzi a könyvet. Az elmúlt két évad amúgy is a regények átdolgozásáról, szemlézéséről szóltak, nincs már meg a korábbi szoros eseménykövetés, és pont azóta jó, egyre jobb, a széria. Nagy reményekkel vagyok az elkövetkező évadokra. És itt visszakanyarodnék az előző bekezdéshez, ehhez minek volt szükség erre a sok feláldozott karakterre? Gyakorlatilag kezdhettük volna innen is a sztorit, ugyanolyan jó kezdőpont, mint az első regényé.

Az ötödik évad felesleges részei is éppen ebből adódtak, két teljesen érdektelen és a történet szempontjából lényegtelen szál volt idén: Jamie Lannister dornei kalandja és Brienne két kilométeres utazása 10 epizód alatt. Néha az volt az érzésem, hogy a színészek gázsiját így is úgy is ki kellett volna fizetniük, akkor meg legalább dolgozzanak kicsit. Jamie és a buja déltengerek elvitték a korábbi évadok védjegyévé vált szoft-pornó jeleneteket, ezek rohadtul nem hiányoztak úgy se, talán lassan kikopnak végleg.

Hova fajul a trónok harca?

A maradék túlélő viszont elég szépen kirajzolja, hogy merre fog alakulni az elkövetkező évadokban Westeros sorsa. Két gócpont kezd kialakulni, két hatalmi tömb és ez a végletekig egyszerűsítés bizony már régóta nagyon hiányzott. Egyre jobban megszeretem a Targaryen lány és az Ördögfióka hatalmi harcait, de a sorozat legérdekesebb része számomra még mindig a Fal és a Mások. Azt hiszem, hogy a legnagyobb meglepetést Stannis Baratheon jelentette ebben az évadban, akinek az elszánt makacssága és hatalomvágya többször is III. Richárdot juttatta az eszembe. Annyi szörnyű halált vonultatott már fel ez a sorozat, de a Stannis lányáé egy újabb olyan epizód volt, amit szívesen kihagytam volna. Egyre inkább megerősödik az a véleményem, hogy Martin alapvetően egy pocsék író, aki a dráma ívét azzal tudja csak fenntartani, hogy időről időre megrázó halálesetekkel gördíti előre a cselekményt.

Címszavakban az évad további cselekményszálai:

Arya Stark. Inkább unalmas ez az elnyújtott útkeresés, amibe a legifjabb Stark lány keveredett. Hogy mire készítik fel a történet szempontjából, az jó kérdés. Ha bosszút akar állni mindenkin, akkor jobb lesz, ha siet, mert hamarabb hullanak el maguktól, mint az ő pengéjétől.

Cersei Lannister. Hát az ő sztorija legalább izgalmas. Igazi másnak ás vermet maga esik bele. Tudom, hogy mindenki oda meg vissza van a megszégyenítő sétájától, de én nem éreztem azt a dramaturgiai tetőpontot, amit a többi blogerek. Végre kiderült, hogy igazából milyen mélységesen buta is ez a nő, amit persze sejthettünk, de a hatalom ügyesen elfedte.

Sansa Stark. Egy másfajta kelepce az övé, mint Cerseié, de azért megvannak a párhuzamok kettejük sztorijában. Érdekes lenne, ha sansát végre elkezdenék kinevelni, mert évek óta csak utalgatnak rá, de sose történik meg.

Fogalmam nincs, hogy miként lesz a továbbiakban, bár köszönhetően egy angolszász blognak, ahol nem volt spoiler jelölés pár dolgot megtudtam. Izgalmasnak ígérkezik minden vonal, főleg észak. Azt sajnálom csak, hogy közel 10 hónapot kell várni míg meglátjuk, hogy bejönnek-e a reményeim a saját lábára álló sorozatról.