Vasárnap volt a 39. szülinapom. Ez olyan pont elsikkadós szám, a 40 már kopogtat, el is mondják az emberek, hogy jövőre majd ünneplünk ám, nagy kanál, ilyesmi. Idén még béke van.
Kipróbáltam a YouTube prémiumot és jó. Az elmúlt években azért kerültem el a videómegosztót, mert kibaszottul idegesítettek a reklámok. Most meg nyugi van. Sőt, be tudtam pakolni a családi csoportba és így már a gyerekeknek se ugranak fel a legújabb csöcsvillantós Marvel filmek bemutatói a királylány legó megmentésének kalandjai közben. #tisztahaszon
Mélyen el vagyok szomorodva a #GoT legújabb epizódja miatt. Ez a leszámolás a Másokkal egy kibaszottul méltatlanul megoldott dupla epizód volt. Végig nagyon nagy, epikus meg lófasz tudja mi akart lenni, de egyszerűen gyenge volt. A végén szép mentés a tőr, ami az elejétől fogva ott lapult különböző zsebekben, de hogy Branre igazából mi szükség […]
A lányom szolfézs-énekkar bemutatója van a Városmajori gimiben. Végjöttünk idefelé a Maros utcán. A Szomszéd után ez a környék már sosem lesz ugyanaz nekem.
A Szomszéd már nem regény, legalábbis nem úgy, mint az Orgia. Szétesik, sokszor darabos. Beindul, majd átvált más történetekre. Néha elhagy szálakat, szereplőket, de a végére mégis összeáll. Benyomást ad, hiányérzetet. Tetszett ez a könyv is, rádöbbentett, hogy sokszor magam is túl megengedő vagyok olyan dolgokban, amikben nem szabad, mert soha nem tudhatjuk, hogy hova vezetnek végül. Ami […]
Nem Pozsony az első város, ahol megtapasztaltam, hogy az idő alapú buszjegy mennyivel normálisabb, mint a járat alapú. Sőt! Itt minden buszmegállóban van automata, a legtöbb helyen kártyával is tudsz fizetni és negyed órától egy óráig több lépcsőben választhatsz jegyet.
Nagy meglepetés volt Pozsonyban, hogy lehet cigizni a kocsmában. A gyerekeink ilyennel még nem találkoztak, egyáltalán nem bírták. Megértem őket, az a durva, savanyú dohányszag engem is megütött, pedig ebben nőttem fel. Nem hiányzik.