Szerző: <span>Őri András</span>

1980 óta rontom a levegőt, de 2001-ben kezdtem csak blogolni. Ennek már idestova 20 éve, de valahogy nem tudom megunni.
Nincs borítókép

Pár napja, ahogy a buszmegálló felé igyekeztem a forró délutánban megláttam egy határozottan kék óriásplakátot, nagy fehér betűkkel. És jó volt. Olyat mondott, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Megálltam, és elégedetten áttanulmányoztam, úgy éreztem, hogy jó helyre ment a pénzem. Ha Magyarország miniszterelnöke vagy be kell tartanod a törvényeinket.

Most, hogy belekezdtem megírni a – jócskán – megkésett összefoglalót az évadról vissza kellett keresnem, hogy egyáltalán hányadik is volt ez a sorban. Hirtelen indult idén és hamar lett vége, most először érzem úgy a sorozat történetében, hogy még elnéztem volna egy ideig.
Nincs borítókép

Kétszázkilencven nap, kilenc hónap és tizenhét nap. Ennyi ideje tart a diétám és azt kell, hogy mondjam: rákanyarodtam a célegyenesre. Jó ideje nem álltam a mérlegre, mert a nyár erős lazulást hozott, gyümölcsök, fagyizás. Sok-sok bűnözés. Reggelente ezért mindig rossz érzéssel sétáltam, el is határoztam, hogy majd aznaptól rendes leszek. Ennek eredményeképpen extrán megsanyargattam magam […]

Fogalmam sincs már, hogy miként találtunk rá az Outlanderre, de elég hamar elkezdtük nézni és tavasszal már epizódról epizódra követtük a kosztümös szappanoperát. Első évadoknál – úgy veszem észre – nem meglepő, ha alaposan megváltozik a széria a nyitó és záróepizód között. Az Outlander esetében ez legalább kétszer, de inkább háromszor történt meg. Az első […]
Nincs borítókép

Érdekes látni a Moly adatlapon, hogy mennyi fiatal felnőtt veszi kezébe ezt a könyvet, egyben szomorú is, hogy első alkalommal teszik. Persze, ha azt nézzük, hogy jobb később, mint soha, akkor egy szavam se lehet. Dehát nem véletlen írok most én is erről a romantikus tini-regényről, az elmúlt években végignéztük Zsófival a Revenge nevű amerikai […]
Nincs borítókép

A mindennapi munkám során elég sokszor futok bele olyan kódrészletekbe, amiket az évek folyamán feleslegesnek ítéltünk, és eltávolítani nem akartuk, így csak kikapcsoltuk a kollégával. Ezt magunk közt kikommentelésnek nevezzük, ami nem igazán szakmai, de teljes mértékben fedi a valóságot.
Nincs borítókép

Fura látni, hogy miként változik egy műfaj, hogy hígul fel, ha őszinték akarunk lenni. A történelmi regény valaha, mondjuk Robert Graves idejében egy sokkal lassabb, alaposabb szerkezet volt. Ha akció, kaland alakult is benne, akkor az csak azért, mert a történelmi személy, a megtörtént események leírásához hozzá tartozott. A Vandálok, vagy az Észak Urai könyvsorozatban (hogy a Vikingekről ne is beszéljek!) a történelem valami laza körítés, ami csaták és a fantasyből megismert lélegzetelállító kardozások mellé van írva. Ezek a könyvek sokkal inkább társai a Winnetounak, vagy a Tier Nan Gorduin sagáknak, mint az Én, Claudiusnak, vagy egy Passuth műnek.