Szerző: <span>László Zsófia</span>

Nincs borítókép

Cilivel megbeszéljük, hogy holnap én viszem úszni. Dávid sérelmezi, hogy nem én fogok otthon maradni vele. Mindannyian mondjuk neki, hogy 3 napja mást sem csinálok, kétségbeesetten tiltakozik. A felháborodástól sírva mutatja az ujjain: – Csak két napot vigyázott rám! Csak kettőt! Most és holnapután!!! #davidmondta
Nincs borítókép

Dávid: – Anya,és alvás után hova megyünk? Én: – Sehova, mert beteg vagy. Dávid: – Aki beteg az csak otthon sétálgathat, meg játszhat? Én: – Pihenni kell. Ha ugrálsz, biztosan felmegy a lázad. Dávid: – Igen, fel. A szemembe, az orromba és a fülembe. #davidmondta
Nincs borítókép

A szilveszteri sétánk során látott Jézus szobor témát szolgáltat Cilinek. Erről beszél, mikor egy kapuhoz érünk, ahol egy bácsi áll. Cili akkor veszi csak észre, amikor mellé érünk, megijed, hozzámbújik. – Megijedtél? – kérdezzük. – Igen, hirtelen volt. Meg éppen ilyen Jézuskás dolgokról beszéltem, és megijedtem, hogy egy római katona. #cilimondta