Szerző: <span>László Zsófia</span>

Nincs borítókép

Reggel csöróg az óra, próbálom magam összesezdni, a gyerekszobából egyre hangosabb nyöszörgést hallok. Átvánszorgok. Cili alszik, Dávid hason fekszik az ágyában, köszönök, rám se néz, durcás arccal fekszik. Kérdezem, mi a baj. Erre szemrehányóan: – Itt hisztiztem, ti meg nem jöttetek! #davidmondta
Nincs borítókép

Ha Cilivel történik valami, amit elmesél, vagy lereagálunk, Dávid is azonnal előáll a saját történetével, elmeséli, hogy ugyanaz történt vele is. Cili reggel integetés közben az oviban, az ablaknál becsípte az ujját. Ezt mesélte, megnéztük a véraláfutást, megpusziltam. Dávid szót kért: – Nekem is volt egy ilyen ablakcsípésem. #davidmondta Cili bemutatja mit tanultak ma az […]
Nincs borítókép

Párbeszéd vacsora közben: Dávid: – Azt mondtad, hogy bevihetem a jepülőt a kádba. Én: – Igen, ezt mondtam, de fürdés előtt még rendet kell raknotok. D.: – Mét? Én: – Mert rendetlenség van, és addig nem fürdünk, amíg nincsen rend. D.: – Jójan. Dávid eszik csendben tovabb, majd kis idő múlva: – De én tudok […]
Nincs borítókép

Dávid: – Olyan furcsa hideg van odakint. Én: – Mert nem hideg van, hanem meleg. D.: – Ja! * Játék közben Dávid beveri a fejét az nyitott ablakba. Én: – Jaj, vigyázz a fejedre! Dávid a homlokát dörzsölgeti: – Én vigyáztam igazából… #davidmondta
Nincs borítókép

Hazaérkezem, Dávid szalad elém, és kérezi, hoztam-e valamit nekik. Mondtam, hogy nem. Erre elszomorodik, és még negyed óra múlva is bánatosan nyöszög. – Mi a baj Dávid? – kérdezem ártatlanul. – Én most szomojú vagyok. – Mitől vagy szomorú? – Tőled. – Tőlem? Miért vagy tőlem szomorú? – provokálom. – Ezt ne kérdezd meg tőlem! […]