P. G. Wodehouse – Valami sumákság

Na jó, elhatároztam, hogy egy online Wodehouse szereplő adatbázist fogok létrehozni, mert egyre szövevényesebb az univerzum. Hogy ehhez mindet újra kell olvasni? Na bumm!

Nem, uram. Mr. Twine-t mint anyagi értelemben rokkant személyt tudnám jellemezni. Ez akadályt gördít az ifjú hölggyel való egybekelése útjába. – 35. oldal

Ahogy elkezdtem olvasni a Valami Sumákság-ot a Valami Új bevezető szövege jutott eszembe: Wodehouse arról ír, hogy mindenki azzal vádolja, hogy újra és újra ugyanazokat a karaktereket írja meg. De most jól kibabrál a kritikusokkal és egyszerűen újra előveszi ugyanazokat a karaktereket. Na, a Valami Sumákság szerintem jó eséllyel pályázhat annak a kötetnek a címére, ami a fenti kritikákat kiváltotta.

Ennek ellenére, vagy pont ezért, de az átlag Wodehouse sorozatból kifejezetten kiemelkedik. Van neki egy kis extra alapsztorija, amiből más író, teszem azt Agatha Christie egész véres kis krimit hozott volna ki, míg az öreg P.G. egy megszokott limonádét.

A Valami Sumákságban a humor mutató is pozitív irányban leng ki. Főleg Lord Uffenham benyögései kiválóak, remélem egyszer még viszontlátom ezt a krapekot egy könyvben.

Lord Uffenham egy pillanatig csöndben volt. Mélyen megindultnak látszott.

– Tudta-e – mondta végül -, hogy a heringsirály párzáskor felfújja a nyakát, kinyitja a csőrét, és visszaöklendez egy jókora mennyiségű emésztetlen táplálékot?
– Ne mondja! Ez, ugye, az anglikán egyház esketési szertartásának nem része?
– Nem hinném. Mindazonáltal – mondta Lord Uffenham – érdekes gondolat. Ráébreszti az embert, hogy mily sokféle teremtményből tevődik össze a világ. – 140. oldal

Volt egy Jeeves könyv, ami a második világháború után játszódott és az kifejezetten szomorú volt. A Valami Sumákság ’55-ben történik, de mégis hozza a vidám és optimista hangulatot, pedig Wodehouse igazi közege a két világháború közti időszak, amikor még érintetlen az arisztokrácia világa.

Bár fura, hogy P.G. Wodehouse néha akár fél oldalnyi szövegtesteket is átmozgat egyik regényéből a másikba, de volt egy olyan ebben a regényben, ami hozzátett a nagy kedvencemhez, a Rengeteg Pénz egyik nyögetéhez, íme:

Ez, természetesen, oly cél, aminőt csak óhajthat a kegyes, mivelhogy – mint már egynéhányszor kifejtettem – nemesbedik általa a lélek, és hát Roscoe az a fajta ember, akinek a lelkére bizony mindén nemesbedés ráfér, amire csak szert tehet – 187. oldal