Leltár ’25: I. A kisebbik rossz függősége

Mi is lesz ez most itt?

Nem akarok önismétlésbe fordulni, de egy blogsorozatot indítok, amiben végigveszem, miként áll a magyar társadalom, politika és kultúra 2025 nyarán. Volt egyszer, még a korai NER-időkben egy hasonló sorozatom, amit ideje felfrissíteni. Ha optimista szemüveget veszek fel, akkor azért, mert keretes lenne lassan a sztori. Ha viszont pesszimista vagyok, akkor egy félidős helyzetértékelésnek is jó lehet.

2014-ben a társadalomról írtam az első részben, és azt gondolom, hogy ez jó döntés volt. A társadalom a kulcsa annak, hogy megértsük a politikai mozgásokat az országban. Nyilvánvalóan csak a saját nézőpontomból tudom elmondani, mit látok, szóval ez a „dolgozat” egyértelműen elfogult és szubjektív lesz – de hát mit várunk egy véleményblogtól?

Tizenegy éve még rövidebb terjedelemben írtam a körülöttem levő világról, mint ahogyan most tervezem. Írok a középosztályról, a középosztály kiegyezéséről a NER-rel, amely sok szempontból emlékeztet a kádári időkre. Írok arról is, hogy miként árulták el újra a középosztályt. De kifejtek majd néhány gondolatot arról is, hogy a középosztály – és azon belül különösen az értelmiség – elefántcsonttoronyba vonulása mennyire önző és kontraproduktív az ország szempontjából. A „lemegyünk vidékre” mentalitással ássuk a saját sírunkat.

Érdekel az is, hogyan reagált a társadalom a gyorsuló ütemben változó világra? A technológiára? A liberális demokrácia mint végső cél bukására? A folyamatban lévő harmadik világháborúra?

Szentelnék néhány bekezdést annak is, hogy változtak-e egyáltalán a magyarok – nemzetként, társadalomként – az elmúlt évszázadban. Olyanok vagyunk-e tényleg, mint az ükapáink? Vagy csak úgy tűnik? Van-e lehetőség egy nemzeti minimum létrehozására egy ilyen társadalomban – és mi lesz velünk, magyarokkal, ha ez nem történik meg?

Szép nagy falat – és még közel sincs vége. Ha a társadalmi fejtegetéseimen túllépünk, jön majd egy aktuálpolitikai blokk, hasonlóan a tizenegy évvel ezelőtti blogokhoz.
Olyan mindenkit érdeklő kérdéseket fogok boncolgatni, mint hogy megverhető-e a Fidesz? Magyar Péter az egyetlen opció-e? Jobb lenne-e Magyar Péter, mint Orbán Viktor?

Végiggondolom, mi történik az országunkkal, ha a Fidesz újráz, vagy ha veszít. Lehet-e bármelyik esetben instant tejjel-mézzel folyó Kánaán? És beszélek arról is, hogy szerintem kire van értelme szavazni a mai helyzet szerint jövőre – már ha lesznek választások.

A kisebbik rossz függősége

A kisebbik rossz függősége témáról pedig így a végére annyit mondanék, hogy ez minden bajunk okozója. A társadalom patópálos mentalitásából adódik, hogy nem hajlandó bevállalni a rövid távú nagyon rosszat a hosszú távú javulás érdekében. Ez persze nem a NER-hez kötődik – Orbánék ezt csak kiszolgálják és kihasználják. Ez igen-igen régi betegsége ennek a nemzetnek.

Nagyon ritka pillanatok azok, amikor a magyarok hajlandóak a rövid távú haszon helyett a hosszú távra tekinteni. Ennek az éppen aktuális kormány, rezsim, bármi, meg szokott hajolni. Vállat vonnak, hiszen nekik is könnyebb nem tenni semmit, ha egyszer ez a választók / alattvalók kívánsága. És ez rendszeresen odavezet Magyarországon, hogy gyakorlatilag csődbe megyünk. Ennek van, amikor az ország területének kétharmada látja kárát, máskor egyes társadalmi csoportok. Életek és egzisztenciák mennek füstbe, gázba, nyomorba, alkoholizmusba. Igen, függő egy társadalom ez. Néha kitisztul egy pillanatra a fejünk, és félre tudunk lépni a végső katasztrófa elől. Még azt is gondolhatjuk, hogy „na majd most jobban csináljuk!” És talán rövid időszakig tényleg. De amikor elkezd fájni, akkor megint visszacsúszunk – és kezdődik a lejtmenet elölről.

Az én megfejtésem a mai magyar politikai helyzetre az, hogy éppen egy ilyen félrelépő pillanat határán vagyunk. Hogy sikerül-e a manőver, az még nagyon kérdéses – és ezt szeretném végiggondolni minden szempontból, ahogy azt a hosszúra nyúlt bevezetőben már jeleztem.