Kisnők, Satöbbi

Szombat reggel. A dedikált pillanat a legtöbb embernek az alvásra. Hosszan. Mi a földszinti ablakunkkal nem erre lettünk teremtve, jön a kukás, tolat, próbál befordulni a szűk utcába. Sikerül neki, akkor elkezdik végighúzni a kukákat, emelőszerkezet, satöbbi.

Szóval viszonylag hamar a megszokott posztomon vagyok, különböző rántottákat és kávékat készítek a családnak, míg a 24.hu Három Harmad podcastjét hallgatom. Szeretem egyébként ezt a reggeli-vacsora készítést általában, szeretek főzni és valahogy úgy alakult, hogy enyém ez a két étkezés. Szeretek én bonyolultabb ételekkel is pepecselni, de ezzel is megvagyok.

A délelőtt elszalad, ebédre hivatalosak vagyunk az anyósomékhoz. Egy kis pálinka a leves előtt, aztán kaja és beszélgetés a romok felett. Újra és újra megüti a fülem a “kisnőzés”, ha meghallom mindig eszembe jut apai nagyanyám, akinek ez a lesajnáló fordulat szavajárása volt. Nagyon meglepődtem, mikor egy velünk egykorú barátounknál is hallottam. Ez olyan nagyon régimódi ami már a PC előtt sem tetszett – mármint nekem. Úgy tűnik ezt a degradáló fordulatot semmilyen egyenlőségi hullám nem tudja kikaparni a nyelvünkből.

Sötét van már, csöpörög az eső, hazaugrottunk még meleg ruhákért, úgy tűnik ma ért véget a nyár, idejét sem tudom mikor kellett pulóvert húznom. Szép hosszú nyarunk volt, szeptember végén járunk.

A négyeshatoson sokan vannak, mennek mulatni a városba, mi is. A gyerekek leplezik az ásításokat, a feleségem nem annyira. Én már rég lemondtam arról, hogy valaha kialszom magam. Király utca. “Mennyi ázsiai van itt!” – csodálkozik a fiam, és valóban. Nehéz megtippelni, hogy diákok vagy turisták.

A Gödör klub önmaga árnyéka. Kedvelem ezt a helyet, de ahogy elnézem a kis táncteret és visszaemlékszem a huszas éveim kultikus helyére a világító logón kívül már nem sok minden köti össze őket. A koncert jó, évek óta nem hallottam ilyen jól hangosított Satöbbit. Pető D’Artagannak öltözve énekelt (egy darabig). Ugyan a fiam a háromnegyedénél hazaindult az anyjával, de mi a lányommal kitartottunk végig.

Esett hazafelé, ő a Harry Potteres esernyőjével bohóckodott a tömegben én meg a kapucni alatt próbáltam szárazon maradni. A villamoson hazafelé a beszélgetés a koncerten látottak körül forgott, teenager lányom úgy érezte, hogy a Satöbbi törzsközönsége korához méltatlanul táncolt, sőt az egyik nő kifejezetten vonaglott! Magamban vigyorogva raktároztam el a kis apáca fordulatait, hogy pár év múlva majd a terített asztal felett legyen mire emlékeztetnem.

Megjött az ősz, indul a koncert, színház szezon. És indul a szép őszi túrák időszaka is, már nagyon ideje volt.

fotó: Satöbbi Facebook