Hidasi Judit: Apró bolt a sétányon
Az Apró bolt a sétányon egy könnyű, nyári, romantikus könyv. És én nagyon szeretem az ilyen könyveket! Pont olyankor talált meg, amikor már hónapok óta csak nehéz és deprimált szövegekkel zúztam magam.
Judit akkor is remek benyomást tett volna rám, ha ezzel a könyvvel ismerem meg, de úgy alakult, hogy lassan hét éve hallottam róla először. Ügyfélként. Ő a leghosszabb ideje meglevő ügyfelem, nem egy honlapot felügyelek, amihez ilyen vagy olyan módon köze van. Viszont nem csak, hogy nem olvastam eddig tőle (könyvet), de még csak nem is találkoztunk soha. (Miközben a harmadik legtöbbet hívott ember a telefonomban.) Így aztán a múlt héten hazafelé a munkából megláttam az Álomgyár kiadó üzletét és elhatároztam, hogy a fenti kettőből egyet végre kihúzok: elolvasom Judit új könyvét. Öt perc múlva már csukódott mögöttem az ajtó, 10 perc múlva a 133-as buszon érdeklődve kezdtem bele. 18 perc múlva pedig majdnem elfelejtettem leszállni a buszról. Másnap délután, a balatoni vonaton, be is fejeztem.
Oké, nem egy vastag könyv és még nagy betűs is, de jó. Könnyű lenne beskatulyázni, hogy csajos könyv, de pont az ilyan magamfajta srácok (!) miatt hülyeség lenne, mert én remekül elvagyok az ilyen könyvekkel. Egész kis koromban a Cilikékkel kezdtem, aztán a Csathó féle Lányok, anyák, nagyanyák után kanyarodtam Jane Austen felé és nem is volt megállás. Ezek a könyvek remekül simulnak a polcon az orkos fantasy, a Wodehouse sorozatok meg Stephen King közé. Ezek azok a könyvek, amiket mindig előveszek ha rossz a kedvem és valamire szükségem van, ami felvidít.
(Igen, ezek a könyvek szó szerint ronggyá vannak olvasva, cserébe én meg általában kisimult vagyok.)
Szóval egyrészt az Apró bolt a sétányon veszettül olvastatja magát. Az ilyet meg szeretem: na csak még egy oldalt majd aztán alszok!
Másrészt érdekes volt, hogy Juditnak a Balaton mennyire más, mint nekem. Az Apró bolt Balatonja valami északi parti élmény, gondolom Füred. Nekem a Balaton meg egészen más. A Berek, a Badacsony, a hosszú úszások és a gondtalan szabadság érzése: a gyerekkor, amit mindig visszakapok, amikor megérkezek. Az Apró boltban a tó egy háttér, a történetet bárhol el lehetne ugyanígy mesélni és nem lógna ki a keretből. (A borító hangulata például sokkal mediterránabb, mint amit a Balcsinál bárhol találsz.)
Aztán itt van a Férfi a könyvben. Tamás egy igazi Mark Darcy. Nem azért jó a sztori, mert nem tudod, hogy ez a kettő össze fog gabalyodni, hanem azért mert végig kell kínkeservesen menni az elfogadás és megértés fázisain. És Éva valahol ugyanolyan gyorsan változtat végül a véleményén, mint a nagy elődje: Eliza Bennett.
Ami viszont nagyon új, de mondhatjuk modernnek is az a bántalmazott nő szál a sztoriban. Elsőre meglepő volt, a zsánertől nem vártam volna ilyet, de jól épült bele a történetbe. Megtámogatta a nagyon tudatos főhősnőt a gyors újrakezdésben, ami nem jelent elköteleződést. Ja, itt már aztán végleg nem egy austeni hősnővel van dolgunk.
Egy bajom van a könyvvel, de az nagy: hamar vége lett. Rövid, szívesen olvastam volna tovább. Tudom, hogy pár hónap és jön a folytatása, de szívesen vittem volna magammal a jövő heti tengerparti heverészéshez.
(Borítókép: Goodstuff)