Balatoni nádírtás
A régi-új, de már saját balatoni ház próbajárata zajlik éppen.
Nincsenek zavaró tényezők, nincs vállalhatatlan kupleráj folyton (mondjuk ez annak is köszönhető, hogy rászólunk a kölykökre), nincs alkalmazkodás. Csak szimplán elvagyunk. Elkezdtük szép lassan a ház és a kert átalakítását, ma például kibaltáztam a dísznádat, amitől a szobánk zsaluit nem lehetett használni, cserébe állandóan sötétített. A nagybátyám szeme-fénye volt és mostanra szétterjedt az egész udvarban. Én utáltam mindig és rengeteg idő lesz kiirtani.
Épp jókor jön ez a pár nap Balaton, délutánra már kezdtem elfelejteni az elmúlt hetek munkahelyi zűrjeit és éppen azon vettem észre magam, hogy úgy fekszek a parton, hogy nem gondolok semmire. Regenerálódtam, kezdett megnyugodni a lelkem, amikor csörgött a telefon és volt főnököm hívott. Ugyan nem vettem fel, de pár sms lement, elzavartam gyorsan és remélem mostantól tényleg nyugi lesz.