Zoltán Gábor: Szomszéd

A Szomszéd már nem regény, legalábbis nem úgy, mint az Orgia. Szétesik, sokszor darabos. Beindul, majd átvált más történetekre. Néha elhagy szálakat, szereplőket, de a végére mégis összeáll. Benyomást ad, hiányérzetet.

Tetszett ez a könyv is, rádöbbentett, hogy sokszor magam is túl megengedő vagyok olyan dolgokban, amikben nem szabad, mert soha nem tudhatjuk, hogy hova vezetnek végül. Ami hiba. Miközben olvasod automatikusan átgondolod, hogy Te mit tennél hasonló körülmények között. Félrenéznél, jelentenél vagy akár ölnél is? És, hogy most mit teszel meg azért, hogy soha ne kerülj ebbe a választási helyzetbe.

A legfontosabb tanulsága a könyvnek mégis az, hogy mennyire megúszták a nyilasok a tetteiket. És, hogy ez nem csak állami szinten működött, hanem maga a társadalom bújtatta, mentette fel őket. A cinkosukká vált. Én középiskolában ezt a két könyvet kötelező olvasmánynak jelölném. Sokkal többet ad át a két világháború közti magyar gondolkodásról, mint bármi, amivel eddig találkoztam. (Mondjuk ha mellé tesszük a Vadászszőnyeg sorozatot már egész szép tablót kaptunk.)

Sokan írták, hogy fontos könyv, ez is meg az Orgia is. Nem jó szó ez, bár igaz, de a hiánypótló a pontosabb.

(Borítókép: YouTube)