Körletrend, mint szeretetnyelv

Hiába élünk együtt tizenéve a feleségemmel még mindig vannak dolgok, amikkel egymás agyára tudunk menni egy pillanat alatt. (Meglepő, mi?) Ilyen például, hogy kiakad attól, hogyha valaki csöpögtet, morzsáz meg ilyesmik. Ez persze valahol érthető. Másrészről meg állati idegesítő, hogy az ember igyekszik vigyázzállásba zuhanyozni (a gyerekeket persze ilyen dolgok nem izgatják), meg sasszemmel figyelni, hogy a mosogatógépből kivett edény ne csöpögjön a szekrényig.

Aztán persze minden megtörténik mégis: a borotválkozás után apró darabok esnek le a pengéről, valami lecsöpög, a croissant (természetéből adódóan) szétmorzsázza a konyhát. Ilyenkor megkapjuk egyenként vagy kollektíve, hogy nem becsüljük meg a másik munkáját, Ő meg meghallgatja, hogy ez egy rohadt lakás amiben élünk és nem egy kiállítóterem.

De ez az egész csak azért van, mert kire legyünk mérgesek, ha nem arra akit a legjobban szeretünk.