(kibaszott) Hétfő

Általában tényleg nincs bajom a hétfőkkel, de ez most egy súlyosan terhelt darabja a közutálatnak örvendő napnak. Egyrészt a vakáció előtti utolsó hét sosem egyszerű, másrészt a hétvégén teljesen kicsináltam magam.

Régi tervünk volt, hogy rendbe tesszük a gyerekszobát. Egy olyan projekt, amit a pénz hiánya miatt húztunk, görgettünk magunk előtt. Most viszont Cili iskolába megy szeptemberben és kellett neki asztal. Ha már veszünk asztalt, akkor vegyünk Dávidnak is, mert lehet, hogy ő csak 2-3 év múlva jut el ugyanide, de legyen egységes a gyerekszoba. (Eddig úgyis elég szedett-vedett volt.) Két asztal, meg akkor már cseréljünk szekrényt is és mindezt úgy oldjuk meg, hogy amikor majd kettéválasztjuk a szobát a bútorok ahhoz is klappoljanak.

Sok bútor, sok pénz.

Kezdetben feltúrtuk, főleg Zsófi, a netet mindenféle bútorok után, de amikor nekiláttunk, hogy átnézzük élőben a listát akkor mégis az IKEAban kezdtünk, mert ott le lehet tenni a két gyereket a játszóházba és nyugodtan lehet vásárolni. Az IKEA meg jó, így aztán egy óra alatt összeszedtünk mindent, amire szükségünk volt (és kivételesen semmi többet, csak annyit).

Szóval a hétvégén lepasszoltuk a két gyerkőcöt a nagyszülőknek és csavaroztunk, cipekedtünk, játékot szanáltunk, berendeztünk és fúrtunk. Ilyet ritkán szoktunk tenni, 2-3 óra alatt a csavarhúzós hüvelykujjam belilult, vasárnap estére meg elég robotosan tudtam csak mozogni. Már szombat délután arra vágytam, hogy az irodába ülhessek, hétfő legyen és pihenhessek. (Lássuk be kódolni nem egy megerőltető dolog és még izgalmas is.)

Nem szokta a paraszt a szántást, vagy mi.

De tegnap este tök jó érzés volt üldögélni az ablakpárkányon és nézni a két kölyköt, ahogy belakják a megújult szobájukat. Megérte. Most pedig pihenek.