Szabadúszás /off
Akkor most megint megpróbálkozom azzal, hogy abbahagyom a szabadúszó életvitelt.
Az elmúlt tizenévben nem kevés szabadidőt basztam el arra, hogy másoknak weblapokat csináljak. Mire fel ez az offenzív hangnem, húzhatja most fel a T. Olvasó a szemöldökét, ez a munkája neki. Ja, csak ez nem a munkaköri leírásban szereplő honlapokat jelentette, hanem egyéb, munkaidőn kívüli melókat.
Őszinte leszek: sosem szerettem.
Alapvetően az a baj, hogy bár szeretem a munkámat, de nem ez az életem fő célja. Márminthogy dolgozzak. A munka a szükséges rossz, amit el kell végezni azért, hogy azt csinálhassak, amit szeretnék (mínusz a szülői kötelezettségek vadabb fele). Viszont mindig szarul kerestem. Nagyon, így aztán szükség volt arra, hogy munkaidő után is honlapokat gyártsak.
Ha már így alakult, akkor egyébként egész szerencsés vagyok: egy csomó érdekes munkám volt. Beleláttam például a keresztény teológia egyik reform ágába, a mediációs folyamatokba, a kurva nagy vastartály építésekbe, a játszóház szervezésbe meg ilyen dolgokba. Amit mindig utáltam az a webáruházak építése volt. Ha van még egy undorító elfoglaltság, akkor a maszek webáruház készítés az az.
A maszekolás egyik rákfenéje az volt, hogy a megrendelőnek is a szabadidejéből megy a dolog, de ő ezt örömmel, hobbiból/haszonszerzésből csinálja. Konkrétan: nem sajnálja rá az időt. Te meg ülsz, hallgatsz és két mondatonként igyekszel visszaterelni a klienst a feladatok felé. Elárulom: sikertelenül.
Igyekeztem ezt én már leépíteni, de aztán a közgazdaság újra beleköpött a levesbe és fel kellett venni a fonalat. Viszont most úgy tűnik, hogy megint abbahagyom, azzal az elképzeléssel, hogy végleg.
Éppen befejeztem egy melót reggel, ami miatt az elmúlt 2 hétben 20 percenként csippant a Gmail, hogy meló van. Most órák óta semmi. Csak azt tudom remélni, hogy ez így marad mostantól örökre.