Cilik kezében fehér, Dávidéban barna nyúl. – Gyere már Cilikém… illetve Dávidkám – mondom rosszul, de javítok. Mire Cili: – Én vagyok a Cili! A Dávid az, akinek a kezében a barna nyúl van! #cilimondta #johogymondja
Új szerzőt megismerni mindig izgalmas mulatság. Grecsó Krisztiánt a Jelmezbálon keresztül fedeztem fel és biztos vagyok benne, hogy jó barátok leszünk. A könyveivel.
Elég sokat szidtam már a The Walking Dead-et az elmúlt évben. A hatodik évad kifejezetten gyatrára sikerült és a tegnap előtt lezárult hetedik is csak egy paraszthajszállal lett jobb. Megpróbálok erre a paraszthajszálra koncentrálni.
Nem akarok a morgós IT szaki szerepébe tetszelegni, nálam sokkal avatottabb tollú szerzők már uralják ezt a piaci szegmenst, de néha én is kiakadok. Na jó, igazából nem akadok ki, de elég csúnyákat tudok gondolni a vonal másik végén beszélőről.
Terry Pratchett a szerepjátékos, fantasyn felnőtt generációm Wodehouse-a. Nem vagyok meglepve, hogy A mágia színe értékelései között a Molyon rengeteg közepes vagy olyan található, ami azt írta, hogy nem tetszett igazán neki a könyv.