Wallander – a 4. évad

Majd egy év csúszással érkezett meg a Wallander negyedik, befejező évada. 2015 karácsonyán adták le a három epizódot és idén nyáron hozzánk is elért végre.

Az első három évadot szinkronosan néztük Zsófival, de a negyediket még nem adták le Magyarországon, most feliratosan követtük a megöregedett(?) Kurt Wallander utolsó kalandjait. Az első három évadnál nagyon zavart, hogy szörnyen ingadozott a hangerő az epizódokban, azt hittem ez a szinkron hibája, de úgy tűnik nem: a sorozat védjegye. Elég zavaró volt, hogy állandóan a távirányítón kellett matatni.

Az utolsó évad a megszokott három epizóddal jelentkezett, egyenként közel másfél órásak voltak. Az első rész volt a legjobb. Az afrikai sztori kilépett az eddig megszokott fakó-északi közegből, nagyon sok ponton különbözött az előtte leadott kilenc epizódtól. (A legtöbb rokonságot talán a rigai részekkel mutatta, úgy tűnik most jól állt a sorozatnak, hogy külföldre mentek.)

A lassúsága és a kiszámíthatósága ellenére valamiért jó ez a sorozat. Talán csak jó nézni a tépelődő főszereplőt, a svéd vidék kopárságát, azt a különös miliőt, ami annyira hideg, annyira puritán hogy én biztos nem bírnám jól érezni magam benne. A készítők mégis nagyon otthonosan lakják be ezt a közeget, hogy mennyire nem is működik az egész máshol, az a Rigában játszódó epizódból tűnik ki, ami egyértelműen a sorozat mélypontja.

Wallander 4. évad

Már itt az első epizódban feltűnt, hogy Wallander élete is alaposan megváltozott. Eredetileg hozta a sablonos rendőr figurát az ivással és a vacak családi háttérrel. Hát mindkettőt sikerült levetkőznie végre. Egyrészt cukorbeteg lett, így nem iszik, másrészt normális kapcsolatot alakított ki a lányával és az unokájával.

A második epizód gyakorlatilag összefüggő történetet alkotott a fináléval, bár volt nyomozás, két megoldott bűnügy, de a hangsúly már nem a nyomozáson volt, hanem a karakter és a sztori lezárásán.

[su_spoiler title=”Spoileres tartalom” icon=”plus-square-1″ anchor=”spoiler”]

Wallander nem hal meg, legalábbis a képernyőn ezt nem látjuk, hanem követi az apját az alzheimer kór poklába. Az orvos elmondja neki, hogy gyors lesz a leépülés, látványos, mert alapvetően fiatal és semmi baja nincsen, de még lehet 5-6 éve hátra.

55 évesen ez nem egy jó hír.

[/su_spoiler]

Az utolsó epizódban ugyan még megoldja a problémát, de ez már főleg a karakter állapota miatt nagy fegyvertény, maga a bűnügy nem túl izgalmas, nem is annyira bonyolult. Ez az évad gyengesége, egy krimi sorozat, ami már nem a bűnügyet helyezi előtérbe nem túl érdekes.

A Wallander negyedik évada ettől függetlenül élvezhető volt, szívesen néztem, de ez főleg a karakternek, Branagh remek színészi játékának volt köszönhető. És persze annak, hogy tudtam: itt most lezárják az egészet és érdekelt a vége.

Úgy fogalmazható meg a legjobban, hogy Wallander fanoknak kötelező, egyébként be kell látni, hogy egy közepes évad lett. Szomorú és méltánytalan befejezéssel.

[su_box title=”Reklám (x)” box_color=”#E3E3E3″ title_color=”#282828″ radius=”0″] [/su_box]