A Jack Daniel’s IGAZ története

A reggeli kávézás közben futottam bele a Ma is tanultam valamit rovat Jack Daniel’s cikkébe. Igaz már nem új, de helyből végigolvastam hiszen éppen a hetekben hallottam a sztorit egy másik forrásból is.

Az Index (és a whiskey gyártója) szerint Daniel a whiskey készítés fortélyait egy rabszolgától tanulta meg. Ha pár hete a Kálvin téren nem találkozom egy igaz szavú székely emberrel, akkor még el is hinném ezt a képtelen történetet, de álljon itt, akkor a valóság.

A történethez tudni kell, hogy tavaly kaptam egy nagyon szép fekete pólót, rajta a Jack Daniel’s világhírű emblémájával. Szeretem ezt a ruhadarabot és a június végi kánikula idején is éppen ezt viseltem, amikor hazafelé sietve keresztülvágtam a Kálvin téren. Az egyik padon és a mellette levő virágágyás peremén rengeteg eladó könyv hevert, mellettük az öltönynadrágban és átizzadt ingben szenvedő árus.

Lelassítottam a könyvek mellett, mert ilyen helyeken néha igazi kincsekre lehet lelni. Sajnos itt csak a megszokott Romanák, Galaktika könyvek és főleg a régi kiadású kötelező olvasmányok voltak. Az egyik Somogyváry kötetért lehajoltam, mert ezeknek a borítóján nincs cím, ahogy belelapoztam a csoki barnára aszalódott férfi már mellettem is állt.

Bemutatkoztunk és megpróbált rábeszélni, hiába magyaráztam, hogy ez a kötet már megvan nekem. Mikor látta, hogy nem jut velem dűlőre egy fura kérdést szegezett nekem:

– Tudja maga mi van a pólóján?

Kicsit aggódva pillantottam le, hogy netán leettem fagyival, de nem. Ő persze nem várt igazából választ, már folytatta is.

– Jó whiskey és kevesen tudják, hogy igazi székely ember találmánya.
– Tényleg? – képedtem el
– Bizony a nagybátyám főzte, (a csóka lehetett max 50 éves) mi Danik vagyunk. Ez a nagybátyám is kiment Amerikába és ott is folytatta a családi hagyományt: pálinkát főzött. Neki mindegy, hogy miből főzi, krumpli, gabona, gyümölcs.

Elképedve néztem ezt a hanta művészt, de kezdett érdekelni, hogy mire megy ki a játék.

-Mi, Danik nagyon értünk a pálinkához (mondjuk ezt elhittem, az orrára tekintve). Már sokszor gondolkodtam, hogy ki kéne menni Amerikába, megkeresni a rokont. Dolgozhatnék én is a whiskey gyárban. – Aztán rám nézett, kicsit csúfondárosan. – Na vegye meg azt a könyvet, kell a repülőjegyre.

A könyvet nem vettem meg, de megígértem, hogy vissza-vissza nézek hozzá, ha épp kitelepül a könyveivel, hátha jön valami számomra is érdekes. Egyébként azóta nem láttam a fickót, lehet, hogy már Amerikában ül egy bőrfotelben és jeges whiskeyt kortyol a rokonnal.