Búcsúzkodás, első felvonás

A mai az utolsó előtti napom az irodában és hiába tudom már hetek óta az utolsó munkanap időpontját azért meglepő, hogy hoppá: holnap itt van.

A múlt héten már úgy vásároltam a tejet az irodai hűtőbe, hogy kitartson az utolsó napig. Szépen elpakoltam az irodámban, elvégeztem a rutinszerű frissítési feladatokat, hogy legalább pár napig-hétig ne legyen hiány belőlem. Mindenki megállít egy kicsit beszélgetni, faggatnak, kérdezgetnek, csak Ildikó zavar el ilyenkor, hogy ő ezt hallani sem akarja. 🙂

Aztán ma, még ebéd előtt egyszercsak bekopogtatnak az ajtómon Zolival ketten és átadnak egy csomagot, hogy búcsúzóul így meg úgy. Nagyon meghatódtam, volt benne egy kis levélke meg egy vaskos könyv (Yuval Noah Harari: Sapiens). Lesz mit olvasgatnom majd a hetes buszon az első hetekben.
Jó dolog ha szeretik az embert, na.