P.G. Wodehouse – Hódító Willie

Egyszerűen fürdök a Wodehouse e-könyvekben. Wodehouse mindig is remek eszköz volt arra, hogy mesterségesen extra jó hangulatot csempésszen belém, de az évek folyamán egyre kevesebb anyagi lehetőségem volt a ponyvairodalom koronázatlan királyának újabb és újabb könyveit beszerezni. És most, itt van ez a rengeteg e-book, amiknek a könyv változataival évekig szemeztem a boltok polcain. Egy hibájuk van: a kádban veszélyes kaland ezeket olvasni.

Wodehouse Hódító Willie-je extrán tetszett, mert sokkal kevesebb újra felhasznált anyag volt benne, mint a legtöbb könyvében. Helyére került Pilbeam korai időszaka is és ezzel ügyesen kapcsolódott bele a már megszeretett és megszokott wodehousei univerzumba.

Te a háttérben maradsz, és én fogok beszélni. És semmi heveskedés! – Ha nem fog ugrálni – alkudozott Judson. – De ha fog, lemészároljuk, és kiszedjük a beleit. – Nem fog. Miért ugrálna? Bizonyára örül majd, ha helyreigazíthatja a lapjába csúszott tévedést. – Ajánlom is neki – mondta Judson komoran.

A sztorit elspoilerezni se szeretném, de nincs is rajta nagyon mit. Szerelmesek és félreértések, gazdag nagybácsik és befurakodó gazemberek. No meg az idegesítő katalizátorok, mint a fentebb említett Pilbeam. Az egész habkönnyű és nyomtatva valószínűleg egy vékonyka kötet. Én egy-két este alatt rágtam át rajta magamat, közben remekül mulattam a megszokott humoron. Wodehouse legnagyobb erénye, hogy bármekkora is a baj, a könyveiből életvidámság árad, optimizmus. És ez a Hódító Willie-re is igaz.