Mindennapi gyros – új forrásból

A nevét nem tudom, de trónkövetelő gyrosos

A minap éppen nem volt kajám és az iroda felé caplattam ebéd előtt, amikor már a gyomrom jelezte, hogy valami étel után kéne nézni. Az agyamban három terv vetélkedett:

• bemegyek a henteshez és veszek egy sült húst, savanyúval vagy
• elmegyek a CBA-ba veszek egy pár virslit és valamit kreálok a salátabárban, végül
• a Corner (fentebb körvonalazott) gyros tálja.

Az utóbbi volt a legvonzóbb alternatíva, de az ára miatt elvetettem. Épp azon tipródtam, hogy akkor merre induljak: hentes vagy CBA, mikor szemembe ötlött a Pingvin melletti új üzlet.

A Pingvin melletti üzletsoron legendásan nem élnek meg a boltok. Az elmúlt két évben volt már gyrosos, pékség, fánkos, gofris, turmixos. Ugyanott. Valahogy nem megy ezen a helyen a biznisz. Most azt találták éppen ki, hogy nagyobb területen egy új pékséget és egy új gyrosost nyitottak.

Ez is csak egy gyrosos, hát benéztem az ajtón az ártáblára és azt gondoltam: miért ne? Drágább, mint a másik kettő valamivel, de az illat nagyon meggyőző volt (én meg éhes) és felkeltette a kíváncsiságomat a dolog. Ordítva szólt valami arab vagy török diszkózene és azt kell mondjam az illat mellett az is rendben volt. A nagydarab eladó törve beszélte a magyart, nagyon segítőkészen és udvarias szolgált ki. Elégedetten láttam, hogy a nyársról szeli a húst és nem sietti el: csak szelte és szelte és a végén egy tekintélyes halom állt a tálcán, amit a késsel boszorkányos ügyesen lapátolt át a műanyag dobozba. Vidáman bólogatva vette, hogy a sült krumplit nem kérem, inkább extra salátát, aminek a tetejére rárakott volna egy pitát is, de én elutasítottam.

Az ebédhez leülve érdeklődéssel vettem szemügyre a dobozt. Kinyitva illatozott, mint valami egzotikus étel az ezeregyéjből és bár a saláta a kelleténél pont kevesebbnek tűnt, de a hús megdöbbentő halomban mosolygott rám. Kicsit kezdtem bánni, hogy erős maradtam és elutasítottam a pitát. Dukan-diéta ide vagy oda ehhez az ételhez egyszerűen illet volna a pita, mint a flekken mellé a korsó sör.

A gyros-tál, tablettel fotózva.

Az illatárnak megfelelő ízhatás nem maradt el. A hús egyik oldala ropogós, a másik omlósra sült. Jelentős mennyiségű zsíros-fűszeres levet engedett ki magából, amit óvatos mozdulatokkal eloszlattam a salátán is. Az utóbbi sajnos nem közelítette meg a Corner színvonalát. Kevés is volt, de főleg vékony. Nem jó szó ez, tudom, de a Corner salátája harapható, herseg a fogad alatt, ez meg inkább ázottnak tűnt és egy durva fokhagyma támadást élt túl.

Degeszre ettem magam és most nagy bajban vagyok, hogy ezentúl kihez legyek hűséges. A döntésben a remek húson túl még egy cinkelt húzással is maga felé hajlít az új gyrosos (akinek ígérem megnézem a nevét és pótlom): mikor megtudta a csevejünkből, hogy a környéken dolgozom közölte, hogy akkor nekem kedvezményt ad csak mondjam el minél több embernek, hogyha ízlett.

Azt hiszem kellően megdolgoztam a kedvezményért, még ha kissé meg is késtem a bloggal.