Mindennapi gyros – új forrásból

Hét éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen és gyakorlatilag azóta járok elég rendszeresen a vincellér utcai buszmegállóban levő Corner Gyrososhoz. Ismerjük már egymást a tulajjal, igazi törzsvendég vagyok, de feltűnt a konkurencia és meginogtam.

 A Corner tündöklése és…

A Corner az elmúlt években egyenletesen hanyatlik. Hosszú ideig nyugodtan indulhattak volna a legjobb csirke-gyros kategóriában. Sajnos mostanra valamiért megjelent a nyárs mellett egy fém doboz, és amikor rendelsz nem kerül elő a hosszú kés, amit megfenve és a nyársat egyenletesen tekerve szép vékony, ropogós hússzeleteket szelnek. Nem, kinyílik a doboz teteje, a sütőlapra öntik a már korábban leszelt húst (vajon mennyivel korábban?) és felmelegítik. Ez megy a pitába vagy a tálra.

Nem akarok extrán ellenségesnek tűnni, de néha miközben, amúgy élvezettel, rágom az ételt az is megfordul a fejemben, hogy ez a hús a gyros-unortodoxia csúcsa és sosem volt a nyárson. Ugyanis bár finom, de sokkal inkább tűnik brassói apró-húsnak, mint gyrosnak.

Pluszban a Corner teljesen elszállt az árait tekintve, mostanra 1350 forintért vesztegetnek egy gyros tálat. Én általában tálat eszem és már a diéta előtt is az volt a szokásom, hogy az ehetetlenül gumiszerű sültkrumpli helyett dupla adag salátát kérek.

És ez a saláta az, ami miatt nem tudok egyértelműen lemondani a Corner gyros táljáról. Mert a hús lehet kicsit unortodox, de a salátájuk isteni! Amikor összekevered a hús levét és a joghurtos salátát, akkor valami olyan fenséges ízorgiát, gasztro-orgazmust, élsz át, aminek bár kevés köze van a földközi-tenger menti konyhaművészethez, de mindenképp a street food egyik csúcsteljesítménye.

Elragadtattam magam, elnézést. A lapozás után tárgyilagosabban folytatom.