Ray Donovan, 3. évad
Mindig is tetszett a sorozat, de a Ray Donovan erre a harmadik évadra talált igazán magára. A karakterek kiforrtak, a környezet változatosabb lett, a problémák bonyolultabbak. Eddig a sztori elég szegmentált volt, a harmadik évadra sikerült mindent mindennel összefogni és ez a jó irány.
Szomorúan kapcsoltam ki tegnap este (három nap csúszással lett publikálva a blog) a tabletet miután megnéztük a Ray Donovan idei etapjának befejező részét: várhatok egy évet a folytatásra.
Mindig is tetszett a sorozat, de a Ray Donovan erre a harmadik évadra talált igazán magára. A karakterek kiforrtak, a környezet változatosabb lett, a problémák bonyolultabbak. Eddig a sztori elég szegmentált volt, a harmadik évadra sikerült mindent mindennel összefogni és ez a jó irány.
Eddig a leggyengébb szereplők és történetek Ray gyerekeihez kötődtek. Connor ebben az évadban sem brillirozott, igaz sok esélyt sem kapott rá. Legtöbbször reggeli közben látjuk, ahogy elrohan. Ezen felül Mickey Donovan társaságában tűnik fel néha, de sok vizet nem zavar. A reggelizésen kívül az idei epizódok alatt sikerül elvesztenie a szüzességét a nagyapja egyik kurvájával. Egy kamaszfiú életében ez esemény, de egy (ilyen) sorozatban nem nagy kaland.
Bridget sokkal több szerepet kapott, de ez már a második évadban is így volt. Sőt, a sztorija se változott sokat, igyekszik pasizni, amit az apja nem néz jó szemmel. Az idei kalandja jobban sikerült, a színészi képességei is sokat fejlődtek.
Bár nagyon hangsúlyosnak tervezték Terry és Abby közös sztoriját szerintem gyenge lett. Egyiküknek se sikerült a korábbi karakteréhez igazítani azt a fura romantikát, ami egy – eddig – beteljesületlen szerelem kezdete. Abbyhez még inkább passzol a szerep, míg Terry színészileg is szárnyaszegett. Jó lenne, ha őt valahogy vissza tudnák hozni a sorozatba, mert kedveltem.
Ha már az elbaltázott Donovanekről van szó (van másmilyen is?), akkor Bunchy idei szereplése a megszokottnál is hülyébb volt. Olyannyira, hogy már-már túlzásnak tűnik, még tőle is, hogy eldicsekszik a pap-gyilkossággal egy jóformán idegennek. Igen, Bunchy mindig könnyen manipulálható volt, de ez még tőle is sok. Másrészről az évad egyik legjobb sztorija volt, ahogy megházasodik. Az utolsó részben kifejezetten tetszett, ahogy visszatért a korábbról már megismert és megszokott önmagát lebecsülő énje.
Bunchy élete kezd helyrerázódni és ebben oroszlánrésze van Raynek. Dehát a Donovan családban egy közös van: az állati tehetségük a legnagyobb szarba belemászni, aztán sértetten elviselni, ahogy Ray rendet rak köröttük. Fura egy főszereplő, aki alapvetően teljesen impotens az életéhez, agresszív de önmarcangoló, azonban ha segítenie kell, akkor páratlan lesz. Ez a lételeme. Alapvetően mindenki csak hálás lehet neki, akár pénzért, akár szeretetből segíti ki Ray a szarból, de valahogy senki nem becsüli meg. A családja részéről ez extrán szemét dolog.
Bármilyen ügyes fickó is Ray Donovan, egyvalaki mindig kisiklik a markából: Mickey Donovan. Hogy ki az erősebb, az ügyesebb? Ha a családot nézzük, akkor az apja nyer, a családon kívül azonban a címadó-főszereplő a nyertes.
Utálom, hogy már vége van az évadnak és, hogy egy évig várhatok míg újra töltögethetem lefelé hétfőnként az új epizódokat. A Ray Donovan szép csendben az egyik legjobb sorozattá nőtte ki magát.