Falling Skies (Éghasadás) – 5. évad

Véget ért Carter doktor sokszor idegesítő háborúja az idegenekkel. Persze győzelemmel végződött a kaland, kár hogy a harmadik évadtól kezdve már értelmetlen volt a sorozat.

Az Éghasadás címen magyarított Falling Skies egy jó alapötlet a közepesnél gyengébben kivitelezve. Az első évad volt a legjobb, két komoly hibája volt a nyáladzás és a főszereplő, Tom Mason idegesítő tudálékossága. Az utóbbit mérsékelték, igaz hogy bejött mellé új tulajdonságnak a tévedhetetlenség. A nyáladzás végig megmaradt.

A sorozat fő problémája a sztori kifáradásában kereshető. Az első két évad izgalmát kettő lapos és egy fájdalmas követte. Egyre másra jöttek a képtelenebbnél képtelenebb fordulatok, az elnagyolt és/vagy elfáradt karakterek. Nem tudtak újítani, nem tudták a feszültséget megőrizni.

Az utolsó évad a lezárást maxolta ki. Láttuk a jövőt, az alternatív valóságokat. Az utolsó rész meghozta az igazi öntökönszúrást: kiderült, hogy a civilizációnkat lebontó idegeneket már az ősemberek is legyőzték. Ahhoz képest Masonék elég gyengén muzsikáltak.

De lezárták, a jók győztek, Amerika megoldotta, még űrhaverokat is szereztünk: happy end. Ebben a sorozatban ennyi volt.