Fargo, az első évad
A Fargo meghatározhatatlan műfajú sorozat lett. Krimi, dráma néhol vígjáték, de igazából egyik sem. A Fargoban nem a történet, a rejtély számít, hanem hasonlóan Peter Falk nagysikerű detektívjéhez a karakterek viszonya a történtekhez és a környezethez.
Azzal, hogy lecseréltem a blogomat augusztusban egy csomó témám beragadt. Ott a vázlatok közt van vagy 10-12 olyan előkutatott bejegyzésvázlat, amik közül többet már sose fogok megírni. De van pár olyan, amit egyszerűen áthozok ide, a következő sorozat-kritika is ilyen. A Fargot ugyanis még a tavasszal néztük, ahogy kijött egy új rész és elkészült a felirat helyből leültünk a TV elé. Nekem nagyon tetszett. A sorozat második felét már egyben daráltuk le, valamikor a nyár közepe táján, mert Dávid születése minden szabadidőnket nullázta. Ha meg éppen lett volna egy szűk óránk TV nézésre, akkor inkább beájultunk aludni.
Valahol Columbos
Én nagyon szeretem a 96-os mozifilmet, többször láttam. Nem tudtam elképzelni, hogy miként oldotta meg az író, a filmből készül egy bővített sztori? Hát nem akarok spoileres lenni, de a sorozat csak visszautalgat néhol a filmre. Például kiderül belőle, hogy mi lett az ott magára hagyott táska története. Bár jó élmény volt egy-egy ilyen jelenetre rácsodálkozni ettől még a sorozat képes volt túllépni a mozin.
A Fargo meghatározhatatlan műfajú sorozat lett. Krimi, dráma néhol vígjáték, de igazából egyik sem. A Fargoban nem a történet, a rejtély számít, hanem hasonlóan Peter Falk nagysikerű detektívjéhez a karakterek viszonya a történtekhez és a környezethez.
Martin Freeman és Billy Bob Thorntone a Fargo egyik kulcsjelenetében
A Fargo karakterei elsőre nagyon egyszerű, elnagyolt és igazából mindennapi figurák, de ezt a skatulyát mindegyik szereplő lerázta magáról. Meglepetésszerűen, de nem erőltetetten tudtak reagálni, fedték fel a figurák más és más oldalait. És bár a forgatókönyvírónak is tagadhatatlan érdemei vannak ebben, de a színészek remekül játszották végig az évadot. A sztori folyamán szinte nem is tudod, hogy kinek drukkolj, Malvonak (Billy Bob Thornton) és Lesternek (Martin Freeman) vagy a rendőr csapatnak, Mollynak (Allison Tolman) és Gusnak (Colin Hanks).
A négy színész közül Colin Hanks tökeltlen-félős zsaruja volt a leggyengébb, de még ő is magasan jobbat játszott, mint amit sorozatokban megszokhattunk. Thornton, Freeman és Tolman játéka közül nagyon nehéz lenne választani. A Martin Freeman alakította Lester Nygaard karaktere megy át talán a legnagyobb átalakuláson, de Billy Bob Thornton bérgyilkosának blazírtsága és néma fenyegetése is legalább olyan emlékezetes. Allison Tolman félreállított rendőrnője, ahogy szívós aknamunkával küzd a nála sok nagyságrenddel gyengébb kollégáival ügyesen meg volt fűszerezve férfi-női konfliktussal is. A rendőrfőnök (Bob Odenkirk) és közte egy remek munkahelyi rivalizálás folyik, míg a magánéletében szintén egy nála sokkal gyengébb emberrel próbál dűlőre jutni, Gus Grimly személyében. Igen, talán Molly Solverson figurája egy paraszthajszállal érdekesebbre sikerült, mint a többieké.
Coenék bátran szembementek a divattal, azaz kihagyták a meztelen nőket és férfiakat, a látványos lepedőakrobatikát, és maradtak a saját, egyedi stílusuknál, amely nagyon jól passzol a tévéhez, hiszen ott van idő a karakterek kibontására, a történet bonyolítására. Relatíve kevés az erőszak (azért nem kevés művér fogyott a forgatásokon, és válogatott halálnemekkel szenderülnek jólétre a szereplők), viszont a drámai erő és az atmoszférateremtés elsőrangú, a zseniális színészi játék pedig a hab a tortán. – Smoking Barrels blog
Teljesen egyetértek a fentiekkel. Egyáltalán nem hiányoztak a mostanában egyre inkább a soft porno irányába elmozduló filmes vadhajtások. A Fargo sokkal inkább hasonlított egy esti mozifilmre, mint sorozatra. Biztos közrejátszott benne Billy Bob Thornton és a Coen fivérek is, bár egyre kevésbé meglepő, hogy a mozivászonról a sztárok a tévébe vándorolnak (hja kérem, pár éve ez még mennyire máshogy volt), de ez volt az első olyan periodika, amiben a határok szinte észrevehetetlenül összemosódtak.
[su_service title=”Jótudni…” icon=”icon: info”]Ezen a blogon van egy rakás olyan tartalom, amit a nem regisztrált felhasználók nem látnak, ha érdekelnek ezek a kvázi titkos tartalmak, akkor regisztrálj be és máris tied a teljes kontent!
[su_button url=”https://oriandras.hu/wp-login.php?action=register” background=”#544741″ radius=”5″ icon=”icon: arrow-circle-right” rel=”nofollow”]Regisztráció[/su_button][/su_service]
Allison Tolmann és Bob Odenkirk
Mivel nem akarok spoileres lenni, ezért már csak egy gondolat így a végére, főleg, hogy az előző mondattal remekül össze lehet fűzni. Kezdetben a készítők azt mondták, hogy egy évadot terveznek, a történet teljes lezártsága miatt (igaz) nem is lehetne folytatni. Nos, bár jön a második évad, de azt ígérik, hogy annak semmilyen módon nem lesz köze ehhez, így igazából mondatjuk, hogy még ezt is betartották (azért várjuk ki a végét). Mindenesetre remek sztori kerekedett a végére, az állandóan elcsúszó-elbillenő hangsúlyok kegyetlenül gyorsan záródtak le, minden történetszálat elvarrtak, beleértve a mozifilm és a sorozat kapcsolatát is.