Mindennapi terrorizmus
Megállítható-e a terrorizmus? Nem. Visszaszorítható? Igen. Akkor mire várunk még?
Számomra a brüsszeli robbantásos merényletekben az a legijesztőbb, hogy mennyire nem volt váratlan. Egy ideje már úgy gondolom, hogy veszélyesen hamis biztonságérzetbe ringatjuk magunkat a terrorizmus kapcsán.
Mindenki szomszéd – ISIS/IS háború
Az arabok jelen pillanatban, az én bevezetőben kifejtett világlátásommal, kezelhetetlenek. Agresszív, sokszor öngyilkos fanatizmusuk ellen észérvekkel és békés eszközökkel nem lehez küzdeni, kitérni meg már nincs hova.
Szerintem azt kell megtanulnunk, hogy ez, a terrorizmus, mostantól egy ideig az életünk része lesz. Csak az ellen tehetünk, hogy minél rövidebb ideig maradjon így ez a helyzet. Európában most volt egy csendesebb, hullámvölgynek tekinthető időszak, ami alatt nagyjából elszoktunk az ilyen eseményektől. Egyébként ez a nyugalom nem is volt olyan hosszú, az IRA meg a baszk ETA alig pár éve nyugodtak meg. (Az ETA még nincs négy éve, hogy hivatalosan feloszlott!) Előtte a spanyoloknál és Angliában is mindennaposak voltak a terror cselekmények.
Ezek persze sokkal izoláltabb dolgok voltak, hiszen jó keresztény európaiak lőtték és robbantották fel egymást, most meg egy ennél nagyobb világnézeti problémán megy az öldöklés. Tavaly azt írtam, hogy mi úgy gondoljuk, hogy az Iszlámnak kéne alkalmazkodnia, ők meg úgy gondolják, hogy Európának (és a Föld többi országának is, mellékesen).
Mi itt Magyarországon extrán elkényelmesedtünk.
Mióta nem volt igazi Magyar Terrorista? Talán Matuska Szilveszter jut utolsóként az eszembe. Volt még egy robbantás a kilencvenes években az Aranykéz utcában, dehát az is alvilági leszámolás volt inkább, mint hardcore terrorizmus. (Egyébként hol húzzuk meg a határt?) Éppen ezért szerintem nem is baj, ha kicsit emelik a rendvédelmiek készültségét az országban, főleg, hogy a keddi robbantások egyik felelőse a jelen időpontban még mindig szabadlábon kódorog valamerre.
(Update 1: Közben elkapták.)
(Update 2: Úgy tűnik mégsem.)
Az mondjuk egy másik kérdés, hogy egy pokolgépes merénylőt mennyire tud megállítani egy felfegyverzett katona. De akár szerencsénk is lehet, főleg, hogyha ott sincs akkor pont semmi esélye rá.
Viszont, és ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, úgy érzem, hogy az EU-nak jobban oda kéne tennie magát az Iszlám Állam elleni háborúban. Mert a terrorizmust felszámolni nem lehet, ez egyértelmű, de a visszaszorítására van mód. A határainkon kívül.
Igen, ezt hívják háborúnak.