Finisben a költözés: összeraktam az akasztós szekrényt is

Az persze csuda jó dolog, ha az embernek akkora lakása van, amiben külön gardrób szoba is elfér, de ha nincs bele bútor, akkor egy szekrény sokkal praktikusabb. Holnapután költözünk át az új lakásba és végre meglett (nagyjából) minden alkatrész és csavar az egyetlen akasztós szekrényhez.

A történet dióhéjban annyi, hogy a Zsibói utcában, ahol még csak ketten laktunk Zsófival az ominózus akasztós szekrény meg egy másik polcos elég volt kettőnknek. A Lágymányosi 13-ban már örököltünk egy nagy akasztós és polcos beépített szekrényt, ami nagy mázli volt, lévén a gyerekek hiába kicsik valahogy ruhából sokkal több van nekik, mint a felnőtteknek. Most meg itt van a gardrób szoba, ami egyben az én dolgozóm is.

Ez egy jó sztori egyébként.
Amikor megvettük a lakást én már láttam, hogy ebből a szobából remek dolgozó lenne nekem, Zsófi meg látta, hogy ebből a szobából remek gardrób lenne. A nyár folyamán a kezdeti
megfér a két funkció egymás mellett verziót akkurátusan kezdte erodálni az, hogy ebből csak egy szimpla gardrób lesz. Próbáltam némi szarkasztikus humorral védekezni, de egy idő után megadtam magam. Aztán a költözéskor kiderült, hogy Zsófi szerint a szüleitől örökölt számítógép asztal nem illik a hálószobához. A gardróbba lett száműzve szegény és ezzel megvalósult az eredeti terv.
A következő honlapok már a ruhák társaságában fognak megszületni.

Amikor költöztünk ki a 13.-ból én minden bútorra ráragasztóztam a csavarjait. Az akasztós szekrényről a ragasztó éppen akkor engedett el, amikor a költöztetők futkároztak vele a teherautóhoz. A ragasztó a csavarkészletet egyben tartotta (mint ma este kiderült csak majdnem 100 százalékosan) és én eltettem egy dobozba. Mutattam Zsófinak is, hogy mi történt és lelkére kötöttem, hogy ő is jegyezze meg melyikbe suvasztottam el a csavarokat. Ő éppen egy szomszéddal beszélgetett, mondta, hogy jó. Mindketten meg voltunk győződve, hogy emlékezni fogunk.

Ez nem így történt. Amikor a múlt héten a költöztetők átvitték a lapra szerelt bútort, akkor hiába keresgéltem a csavarjait sehol nem találtuk. Az volt csak a biztos, hogy valahol meglesznek. Napokig agyaltunk és a helyzet kezdett elkeserítő lenni, mert az új gardróbba ugyan örököltünk a sógornőmtől egy szekrénysort, de annak se ajtaja, se akasztós része, így erre a régi bútordarabra égető szükségünk volt.

Végül tegnap Zsófi kezébe akadt a csomag összeragasztózott csavar és megkönnyebbültünk. 

9/4 – a János (az asztalos) elmehet a sunyiba

Költözködünk ezerrel, a hétvégén átcuccoltuk a nagyját, azóta takarítunk. Meg várunk az asztalosra.

Ott hagytam el a költözködős blogot, hogy Anyuékkal ablakot mostunk és az asztalos megjelent majd elment. Mivel az utóbbi úriemberről több szó lesz a következőkben ezért egy gyors összefoglalás róla. A lakásfelújításban volt pár csúszó dolog, ami miatt az asztalos nem tudta időben elkezdeni a konyhát. Mivel tényleg nem az ő hibája volt ezért nem piszkáltuk miatta, amikor dolgozott alapvetően minden rendben volt vele.

Aztán a múlt héten eltűnt minden akadály és ő mégse jött. Ígérte magát keddre, aztán szerdára és így tovább. Aztán szombaton odajött, hogy felméri a maradékot. Eredetileg úgy volt, hogy marad is és befejezi a melót, akkor már legalább 5 napja csúszott, de nem: elment. Hétfőre ígérte, hogy végez.

És akkor most el is értünk a blogban aktuális időpontig. Hétfőn bevittük Cilit az oviba és hármasban vonultunk be a lakásba. Dávidnak kipakoltunk pár játékot, összeraktam neki az IKEAban vásárolt gyerek sátrat, jól elvolt. Leginkább utánam vagy az Anyja után mászkált és élénken kommentálta, ahogy takarítunk. Zsófi a fürdőt és a WC-t ganézta tovább én meg az ablakokat fejeztem be és radiátort mostam.

Hoztam Dávidnak egy sajtos kiflit, amivel boldogan mászkált fel-alá, hol azt rágta, hol a kisautóját tologatta, hol velünk “beszélgetett”.

Egy idő után felhívtuk az asztalost, hogy ugyan hol van már. Kiderült, hogy csak kedden tud jönni, anyagot vásárol vagy mi. Én eléggé morogtam, de nem akartam nagyon összeugrani vele, szóval csak Zsófit boldogítottam a gondolataimmal (ő ezt elégé unta). Viszont ebéd előtt megjött Zsófiék gyerekkori barátja, aki villanyt szerel nálunk. Mi vittünk két szelet rántott húst meg cukkinit, de köretünk nem volt hozzá. Zoli mondta, hogy ő is ebédelne és kínaira gondolt így ketten elsétáltunk a kínaihoz és én köretet meg salátát vettem, ő meg mindenféle finomságokat. Dávid közben elaludt és megágyaztunk neki a sátorban, ő boldogan pihent, míg mi egy ládát toltunk a nagszoba közepére amit én a karácsonyi terítővel fedtem le (épp megtaláltam, Zsófi annyira nem örült), körberaktuk párnákkal és lekuporodtunk mellé. Szépen sütött a nap a szobába és nagyon vidám ebédet költöttünk el.

Ebéd után aztán Zoli nekilátott a villanyszerelésnek, mi visszatértünk a takarításhoz. Egész addig dolgoztunk, míg Ciliért nem mentünk az oviba. Utána még vásároltunk hazafelé és vártuk Zsófi szüleit akik Londonból repültek haza. Rengeteg ajándékkal lepték meg a gyerekeket, Dóri is küldött mindenkinek valamit, nagy örülés volt. (Lapozás után folytatódik!)

9/2 névnap és költözködés

Két nap van mögöttünk a költözködésből és a helyzet eddig nagyon jó.

Tegnap délelött a gyerkőcökkel és rengeteg tisztítószerrel raktuk tele az autót, a lakásnál találkoztunk anyuékkal. Megköszöntötték Cilit a névnapja alkalmából, még Dávid is kapott ajándékot.

Az asztalos is ott volt, akkor épp hat napja csúszott a konyha befejezésével, méregetett ezt-azt, megbeszélt még pár dolgot Zsófival, majd elment, hogy hétfőn jön befejezni a melót. Nem nagyon tetszik az ügy.

Zsófi nekilátott a fürdőszoba takarításnak amíg mi ketten Anyuval ablakot mostunk. Apu a két gyereket kötötte le. Ez így nagyon hatékonynak bizonyult, ebédig a nagyjával végeztünk. Apuval ketten elmentünk a kínaihoz és a henteshez beszereztünk mindenkinek valami fogára való ebédet aztán a gyerekszoba padlóján elköltöttük a műanyag dobozokból az első ebédünket a lakásban.  Vidám volt, mindenki jól lakott, Dávid beleevett mindenki kajájába és a végére még Cilit is rá tudtam beszélni egy kis kínai tésztára a rántott hús után.

Elég volt ennyi az első nekifutásra. Elbúcsúztunk a szüleimtől és a délután további részében bevásároltunk és otthon voltunk, este Zsófi osztálytalálkozóra ment.

9/1

Az idei évben még rengeteg szabadságom van, már csak 2,5 hetet kell dolgoznom. Az első adagot a jövő héten veszem ki, így 9 napig semmi nem vonja el a figyelmemet a költözésről.

Igen, csuda egy dolog ez, két hét múlva már az új lakásban ébredünk ilyenkor. Ma viszont az az öröm ért, hogy 8-ig szunyálhattam, ha nem is megszakítások nélkül, de ez már így is remek.

Ma takarítani fogunk, fürdőszoba, wc ilyenek. Holnap átcuccolás: első kör.

Hihetetlen.

Festés & meleg

Néha már teljesen szkeptikusan állok a lakáshoz, beköltözünk-e valaha. Ma is nyomasztó gondolatok közt baktattam a szitáló esőben munka után, hogy ellenőrizzem mi haladt. Már a bejárati ajtó is fura volt, félig nyitva várt. Épp megfogtam volna mikor rájöttem, hogy frissen van mázolva: gyönyörű fehér.

Beóvatoskodtam az ajtón és meleg volt. A radiátorok ontották a hőt. Szárad a festék, alakul a fűtés, jövő héten készül a konyha, aztán parketta. Utána költözhetünk. Nem szeptember, mint vártuk, de nem is karácsony, ahogy károgták a “jószándékú” ismerősök.

T-4

Költözés ügyben elég rég jelentkeztem, 46 nap telt el azóta. Szomorúan jelenthetem, hogy szinte semmivel nem vagyunk közelebb a végéhez, mint másfél hónapja, borzasztó dühítő.

Történt ugyanis, ahogy azt már írtam, hogy az első kivitelező, akit idejekorán odahívtunk bő millió forinttal mondott többet, mint amink van. Ez még egy dolog lenne, de ehhez képes volt egy olyan “árajánlatot” küldeni, amiben – finoman fogalmazva is – elnagyoltak voltak a tételek és nem volt feltüntetve, hogy ez most bruttó, vagy nettó, anyagár van-e benne, vagy ez csak a munkadíj. Én elhiszem, hogy ez a normális általában, de akkor én nem vagyok normális (tudjuk). Szóval ez a fickó el lett felejtve.

Pár nap alatt összeszerveztem egy második turnust, akikkel július közepén elmentünk felmérni a lakást, újra. Az egész esemény azzal kezdődött, hogy a burkoló-kőműves szó nélkül nem jött el. Akkor kezdtem rezignált lenni, de a víz-gáz szerelő (hogy a Jóisten rohasztaná rá az eget) vidáman jelezte, hogy megoldja ő azt is. Megnyugodtam, mert vidám, lendületes srácnak tűnt. Átnéztünk mindent, megegyeztem a Pécsről érkező festővel és a családi bútordarab parkettással is. Aztán elkezdődött a várakozás az árajánlatokra.

  • A parkettás egy óra alatt megmondta az annyit.
  • A festő másfél hét és kevés ráhatás után egy korrekt számolást küldött.

A víz-gáz szerelő pedig nem vette fel a telefont. SMS-re válaszolt kétszer, egyszer, hogy küldi hétfőig, aztán, hogy küldi szerdán. Volt tíz nap, amikor egy remek androidos programmal automatikusan hívogattam már, hogy mi van. Sosem vette fel. Nem ragaszkodtam volna én annyira ehhez az emberhez, csak az van, hogy ő augusztus közepén elkezdte volna a felújítást, ehhez igazodott a festő is. Számításaink szerint az augusztusi kezdéssel október elején vonultak volna le.

Talán feltűnt a következetes volna használat.

Mert, hogy az a… hagyjuk, hogy milyen kivitelező egyszerűen eltűnt. Sosem vette már fel a telefont, egy idő után sms-t sem írt. semmi. Amiatt nem lettem volna megbántva, ha azt mondja, hogy figyelj ez most nem jön össze, keress mást. Főleg ha ezt hamar jelzi, hogy találjak időre új embert. De ez a csákó nem szólt semmit. Rég dühített úgy fel valaki, mint ez a kivitelező. Végül lemondtunk róla. Pénteken átvesszük a lakást, a jövő hét elején jönnek az új kivitelezők, hogy felmérjenek.

  • Utána várunk az árajánlatra.
  • Utána megtudjuk mikor kezdenek.
  • Utána majd el is kezdik és ki tudja mikor fejeződik be valójában.
  • Talán novemberre költözhetünk…

És akkor ne igyak.

T -50

Már jó ideje van egy webes számlálóm, ami augusztus 8.-ig mutatja a hátralevő napok számát. Aznap kerül birtokunkba az új lakás ugyanis. Egy ilyen számláló jó dolog, presszionálja az embert, hogy intézkedjen, szervezze az átvételt követő felújítási hercehurcát.

Eddig leginkább a pofonok jöttek, kezdve azzal, hogy három hónap kiköltözési időbe kellett belemenni a szerződésben, aztán, hogy a kivitelező egy kövér millióval többet számolt a felújításra, mint mi előre terveztünk. Oké, nem kell mindennek azonnal megoldódnia, de keresni kell olcsóbb megoldásokat, nyűgös az egész. Persze lehetne azt is, hogy beköltözünk egy festés után aztán szép apránként, de én jobban szeretném az igazán koszos, falszétverős munkákat most elvégezni, amikor még nem jár bútor tologatással. A csicsa majd maradhat az elkövetkező évekre, de az alap meglegyen.

Na szóval itt tartunk 50 nappal az átvétel előtt. Ha addig sikerül jó áron kivitelezőket találni, akkor elvileg augusztus 10.-én kezdődhet a munka és reményeim szerint október elejére, szeptember végére be is költözhetünk.

Nagyon izgalmas.

Otthon

Itthon vagyok érzésben fürdök. Ez úgy történt, hogy ma estére van összetrombitálva az új lakásunk első bejárása. Jön Laci alaprajzot mérni meg a Zsófi által talált kivitelező csapat.

A munka után végigsétáltam a megszokott úton és a körtér környékén fájón belémmart a honvágy és a boldogság egyszerre: itthon vagyok. Érdeklődéssel néztem körbe, új hamburgeres, felújítások, ismerős arcok.

Egy órával korábban érkeztem, így most beültem a Bölcsőbe, kikértem egy korsó Francint és olyan boldog vagyok, mint régóta nem.

Itthon vagyok.