Lila virág 2.

Ülök itt esténként a gép előtt és pár napra előre betárazom ezeket a reggeli fotókat. Állandó bajban vagyok a címadással, ez már a dedikált virágblogon sem ment nekem. Mert mi van ezen a képen? Egy lila virág, a tegnapin mi volt? Ugyanez a lila virág egy másik szögből.

Szerintem mindkettő gyönyörű, még ha kicsit homályos is nagyrészt, de ez valahogy nem vesz el a képből igazán, na de mit írjak rá? Elég sok virágfotós gyűjteményt követek a Pinteresten és a Google Pluson is, és az ottani fotósok erre valami olyat írnának, hogy szűzies ébredés, például.

Nekem a Lila virág 2. sokkal jobban hangzik minden puritánságával együtt is.

Lila virág

Kívánni se lehetne jobb időt, mint amilyen az idei évben volt. A gyönyörű tavaszt hosszú, meleg nyár követte, amiben volt esős és száraz időszak is rendesen. Most november közepén meg úgy tűnik, hogy a napfényes ősz se akar elmúlni.

Nem is véletlen, hogy idén ennyi gyönyörű virágot, levelet, gyümölcsöt tudtam fotózni. A minap éppen azon töprengtem, hogy ez egy olyan év, mint amiről Gerald Durrell írt mindig a korfui regényeiben.

Vacsorázó gyerek II.

 

A nővérével ellentétben Dávid nagyon is jó evő. Amikor csak módja van rá már nyújtogatja is a kis kezeit és vidáman mantrázza, hogy: kam-kam, ami az ő nyelvén a kérem-et jelenti. (Egy ideig arra is használta, ha ő adott valamit, de erről leszokott.)

Ha azt látja, hogy eszünk, akkor boldogan rohan és kicsit nyüszítve ismételgeti, hogy: énisz énisz. A fenti képeken éppen elégedett, hisz életében első alkalommal találkozott a téli fagyival és láthatólag úgy érzi, hogy ezzel  az édességgel a világ sokkal boldogabb hely lett.

Füge lekvár

A nyáron Tetiék fügefáján rengeteg édes, szottyos gyümölcs termett. Én már nagyon régóta tudom, hogy a füge jó, de a családommal meg kellett szerettetni. Dávid állatira rákapott, amint hazaértem a munkából már mászott ki a homokozóból, hogy szedjünk fügét.

A nyár elmúlt, de a fa rendületlenül terem tovább. Sajna a nap és a meleg már kevés neki és inkább savanyú a termése. Japi hozott egy vödörrel, de mindenki csak kerülgette. Végül az én javaslatomra füge lekvár készül. Kíváncsi vagyok milyen lesz!

Takarító vs Programozó

Arra kellett rájönnöm, hogy nagyon sokad rangú ember vagyok én a Cégnél. Csak az biztos, hogy valahol a takarító után következem a sorban.

A történet teljességéhez tartozik, hogy az irodaházban ipari porszívók vannak. Van egy retkes darab, amit a műhely résznél használnak, és van egy az irodákra és a boltokra. Ez az utóbbi darab az én irodámban csücsül. Hogy miért, arról fogalmam nincs, de ez így volt mindig. Az én irodámban amúgy is rengeteg dolog van raktározva.

Ez a kép most készült a helyemről fotóztam. Ahogy látjátok dobozzal jól állok.
Ez a kép most készült a helyemről fotóztam. Ahogy látjátok dobozzal jól állok.

Szóval, amikor október elején a Temofeszten voltunk az én feladatom az volt, hogy építsek egy kis diorámát. A dioráma építésről tudni kell, hogy rengeteg szóróanyaggal jár, a szóróanyag felesleget pedig el kell távolítani. A kulturált megoldás, hogy fogsz egy harisnyát, ráhúzod a porszívó csövére és felszívod a cuccost, az így visszanyert anyagot újra felhasználhatod. Nos, a Temofeszten két dolog nem volt ehhez: porszívó és harisnya. A kollégáim az elöbbit pótolták a második napra.

Itt tennék (még) egy kitérőt: egyik porszívó pont olyan, mint a másik.

Az a porszívó, amit ők kihoztak nem a csetres volt, hanem az irodai szemünk fénye. Ezt én teleporszívóztam gipsszel, modellfűvel, meg egyéb dzsuvás anyaggal. Nem sajnáltam, a csetres porszívó kapott már különbet is. A drámai tetőzés a lapozás után következik…

Volánbusz logó vektoros verziók

A mai délelőttöm azzal telt el, hogy igyekeztem egy méretarányos, CMYK, vektoros Volánbusz logót szerezni. Elég lehetetlen feladat volt. Nehezen oldottam meg, gondoltam másnak már ne legyen ilyen baja, a fájlok letölthetőek.

Érdekes, hogy a régi Volán logót, mindhárom verziót kismillió méretben megtaláltam, a legújabb meg sehol. A BKK honlapján van egy JPEG verzió 310*21 pixel, szóval minőségileg kitörölhetem vele. Nekiláttam ebből dolgozni, de 1 óra után feladtam. Végső kétségbeesésemben elkezdtem pdf-ek után kutakodni, hátha egy fejlécben megtalálom a fájlt. És tényleg, egy váci menetrendben ott volt.

Innen kiexportálni már nem volt nagy ördöngösség.

A zombiapokalipszis igazi vesztesei a biciklik

Nagyon érdekes, hogy a Walking Deadben hányféle eszközön menekülnek a zombik elől: autó, motor és kész. (Jó, egyszer volt egy helikopter.) Ezen kívül futnak, kocognak és gyalogolnak. Mivel havas jelenetek nincsenek semmit nem tudunk a téli sporteszközökről, de vicces lenne egy korcsolyás menekülés a vergődő zombik elől. Vagy egy James Bondos sífutó jelenet…

De ha hó nincs is, azért biciklizni lehetne. És egy cangával Rick is gyorsabban lerázta volna például tegnapi epizódban a járkálókat. Érdekes lenne tudni, hogy ez koncepció vagy véletlen alakult így.

Tárgyfotózás közben: egy modell mozdony

Ezt a modellt az egyik kollégám készítette, nem értem pontosan, hogy mi benne az igazán különleges, csak megkért, hogy fotózzam le neki. Ez a kép a fénysátor beállítása közben készült, nem is lenne jó termékfotónak, hisz homályos a mozdony hátsó része, de nekem megtetszett. Olyan sokat foglalkozom nap, mint nap ezekkel a játékszerekkel és olyan kevés szó esik ehhez képest róluk a blogon, hogy gondoltam legalább így becsempészem ide őket.

Mindennapi gyros – új forrásból

Hét éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen és gyakorlatilag azóta járok elég rendszeresen a vincellér utcai buszmegállóban levő Corner Gyrososhoz. Ismerjük már egymást a tulajjal, igazi törzsvendég vagyok, de feltűnt a konkurencia és meginogtam.

 A Corner tündöklése és…

A Corner az elmúlt években egyenletesen hanyatlik. Hosszú ideig nyugodtan indulhattak volna a legjobb csirke-gyros kategóriában. Sajnos mostanra valamiért megjelent a nyárs mellett egy fém doboz, és amikor rendelsz nem kerül elő a hosszú kés, amit megfenve és a nyársat egyenletesen tekerve szép vékony, ropogós hússzeleteket szelnek. Nem, kinyílik a doboz teteje, a sütőlapra öntik a már korábban leszelt húst (vajon mennyivel korábban?) és felmelegítik. Ez megy a pitába vagy a tálra.

Nem akarok extrán ellenségesnek tűnni, de néha miközben, amúgy élvezettel, rágom az ételt az is megfordul a fejemben, hogy ez a hús a gyros-unortodoxia csúcsa és sosem volt a nyárson. Ugyanis bár finom, de sokkal inkább tűnik brassói apró-húsnak, mint gyrosnak.

Pluszban a Corner teljesen elszállt az árait tekintve, mostanra 1350 forintért vesztegetnek egy gyros tálat. Én általában tálat eszem és már a diéta előtt is az volt a szokásom, hogy az ehetetlenül gumiszerű sültkrumpli helyett dupla adag salátát kérek.

És ez a saláta az, ami miatt nem tudok egyértelműen lemondani a Corner gyros táljáról. Mert a hús lehet kicsit unortodox, de a salátájuk isteni! Amikor összekevered a hús levét és a joghurtos salátát, akkor valami olyan fenséges ízorgiát, gasztro-orgazmust, élsz át, aminek bár kevés köze van a földközi-tenger menti konyhaművészethez, de mindenképp a street food egyik csúcsteljesítménye.

Elragadtattam magam, elnézést. A lapozás után tárgyilagosabban folytatom.