Mesék életről, halálról és újjászületésről

Az én életemből kimaradt a népmese. A szüleim sem voltak érte odáig, jót nem hallottam róla, így eleve gyanakodva néztem a műfajt. Miután magam kezdtem el olvasnivalót keresni már idős is voltam talán hozzá, de bárhányszor belefutottam egy mesébe igazából untatott. Pedig nem lehet azt mondani, hogy nem kedvelném a mesés, elrugaszkodott fantáziát igénylő történeteket. Épp ezért hónapokba telt míg a kezembe vettem a bejegyzésben tárgyalt könyvet. Szerintem születésnapomra kaptam, de már nem emlékszem pontosan, mindenesetre idén került a tulajdonomba, az biztos. Mikor már végképp nem volt mit olvasnom, a könyvtárba meg kb. egy éve készülök beiratkozni, elővettem ezt a csinos kis könyvet.

Lesz, ami lesz

Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009
Szerkesztő: Boldizsár Ildikó, Magvető 2009

Úgy voltam vele, hogy most megadom azt az esélyt a folknak, amit eddig megvontam tőle: végig fogom olvasni a kötetet. Már akkor gyanús kezdett lenni, hogy a tudatalattim máshogy gondolja, mikor elkezdtem újra heti sajtót vásárolni és az asztalról inkább az újságot vettem fel, mint a meséket. Azért birkóztam a könyvvel vagy másfél hónapot, a 315 oldalból a 240.-nél van a könyvjelző. Itt fejeztem be.

Nem tudom szégyellni, hogy a gyengén előadott történeteket unalmasnak találom, ezért hagytam abba az olvasásukat. Biztos van, akit elbájol, hogy milyen eredeti, egyszerű, vagy mit tudom én, nekem egyszerűen kevés volt. Úgy tűnik a szüleimnek igazuk volt a népmesékkel kapcsolatosan.

Mégse bántam meg, hogy belenéztem a könyvbe, mert Boldizsár Ildikó szerkesztő munkája mindenképpen figyelemreméltó. Nagyon szépen vannak felfűzve a mesék, érdekesen válogatott. Egy – kapitális – hibát találtam: csak a tartalomjegyzék tünteti fel, hogy milyen nép meséjét olvasom. Állandóan lapoznom kellett, hogy tudjam merre járok a világban. Jó lett volna, ha a cím alatt jelzik a forrást. Sok bosszúságtól kímélték volna meg az olvasót.

Meg kell említeni azt is, hogy nagyon szép kiállítású a könyv, a borító grafika, a tipográfia tökéletes. Ismered azt az ézést, amikor szépen szedett könyvet veszel a kezedbe és egyszerűen jó ránézni? Na ez ilyen.

Iratkozz fel értesítőre!
Az alábbi űrlap kitöltésével feliratkozhatsz az azonnali bejegyzés értesítőre, vagy a heti hírlevélre!

[wysija_form id=”1″]

3 csillag

Pedig nem mondanám, hogy nem tetszett. Voltak mesék, amik kifejezetten érdekesnek bizonyultak. Mégis, az hogy ez egy tematikus válogatás sokat rontott a műélvezeten. Úgy tűnik a különböző népek közti távolság, pedig olykor sok ezer kilométerről beszélünk, semmi. Ugyanazok a visszatérő motívumok, fordulatok. Mi emberek egy nagy család vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet másnak ez újdonság, én mindig így gondoltam, maximum lett egy újabb érvem, ha vitázok a témáról.

Fogalmam nincs, lehet ha más neveltetésem van, akkor nem untam volna el a Mesék életről, halálról és újjászületésről kötetét. Az az érzésem, hogy a népmeséket kis kortól kell adagolni, hogy megszokd őket, az egyszerűségüket. Nekem ez kimaradt, de nem hiányzik.

Egyeseknek nehéz a kedvére tenni.

Amíg az ember nem fogyókúrázik, ellenben eszik össze-vissza kedvére

 jaj, de szép is az! 

állandóan féltik az emberek. Elmondják, hogy le kéne fogyni. Hogy ennyi zsíros dolgot enni milyen egészségtelen és több zöldségre lenne szükség. Friss zöldségre, nem krumplira.

Most, hogy fehér húst és nyers zöldséget eszek 90%-ban, és igyekszem mindezt visszafogottan, keveset állandóan etetnének és aggódnak értem: Egészségtelen, szükségem lenne kenyérre, krumplira, rizsre, bulgurra(?), kuszkuszra(!), etc. Kaptam már cikkeket Twitteren, személyesen, nyomtatva és jó tanácsokat telefonon.

Vajon mi lenne az az étkezési stílus, amit mindenki támogatna? Olyan lehet ez, mint az időjárás a mezőgazdaságban, az aktuális verzió tuti, hogy katasztrofális.

Mi a következő lépés?

Sokan elmondták már, sokan elmélkedtek azon az elmúlt pár hétben, hogy úgy tűnik a Magyar nép végre kezébe veszi a sorsát, elkezd kiállni a jövőjéért. A tegnap esti ~10000 ember végülis megerősíti ezt a narratívát, úgy tűnik, hogy össze lehet rántani az embereket időről-időre, hogy kifejezzék a nemtetszésüket.

Nekem kettő dolog motoszkál a fejemben ezzel kapcsolatban, egy nagyon jó és egy elkeserítően rossz.

1. Ez már nem az a társadalom

Amit személyesen megéltem az október végi tüntetéseken és amit ma telefonban hallottam a tegnapi vonulás egyik résztvevőjétől, abból az látszik, hogy máshogy áll már az utcára vonuló tömeg önmagához és a politikához. Eddig protestáltunk, kvázi kértünk, hogy ne úgy csinálják, ahogy. Most kijelentünk. Ezt így nem.

És ez nagyon jó, a nép igyekszik az erejét használni. Még nem elég erős, de megvolt az első sikerélmény és minél több próbálkozás lesz, annál jobban izmosodik.

2. Hova tovább?

Igazából azzal, hogy az egyszerűen népnek titulált csoportok saját kezükbe vették az ügyek intézését csak még markánsabban kitűnik, hogy mennyire kiherélt és erőtlen a magyar pártpolitika.

Kimentünk az utcára egy adótervezet miatt, kimentünk a korrupt hivatalnokok lemondását követelve, holnapután lesz újabb ok, ami miatt utcára lehet menni, az biztos. Ha elég sokat járunk ki, akkor egy idő után ez a helyzet tarthatatlanná válik, a NER-nek buknia kell. Nem biztos, hogy nem a következő választásokon, de valamikor elküldik őket. És akkor mi lesz?

Na ezen gondolkodjon el mindenki egy picit.

legálisan és olcsón

konyharegeny

Én már évek óta igyekszem nem letölteni, hanem megvenni a zenéimet. Oké, néha nincs annyi pénzem, amennyiért kuriózumokat lehet beszerezni, de az esetek 99%-ban fizetek az albumokért. Az általam nagyra becsült magyar előadók albumainál pedig nincs kivétel: mindet megvásárolom. Emellett nincs annyi pénzem, hogy 4-6000 forintokat dobjak ki műanyag lapokra két-három havonta. Ezért is imádom az online zeneáruházakat. Évek óta a dalok.hu oldalán vásárolom az albumokat, a 4-6000 forint helyett így 1200-2000 pénz egy lemez. Kb. ennyit is ér szerintem a dolog.

Az új Hiperkarma albummal jó egy hete várok, hogy megjöjjön a fizetés a számlámra és megvehessem. Amikor benéztem az előbb a Google Musicba ott virított az új album, megvehető: 730 Ft. Nem tököltem sokat, ennél jobb árat nem fogok találni.

valahogy így

A vonuló tömeg néma csendje az igazán ijesztő (via index)

Ezzel szemben a vonuló tömeg csendje megüzente a kormánynak, hogy ez így nem mehet tovább, és ami legutóbb ideiglenesen sikerült a netadóval, az bármikor megismételhető: ha úgy van, az emberek meghátrálásra tudják kényszeríteni a kormányt. Eddig általában nem volt úgy, de változnak az idők.

Valahogy így.

kemény kritika a magyar postának

olyan is lehet, hogy egy levél elveszik a postán (via index.hu)

Ha én lennék a Magyar Posta vezérigazgatója, most szomorú lennék és kicsi aggodalommal tekintenék a jövőbe. Aki ebben az országban él az tudja jól, hogy milyen vacak a posta.

Én például egy éve kértem egy levélre e-mail követést, fizettem érte, de soha nem kaptam elektronikus levelet, remélem a címzett azért a papír alapút kézhez vette.

Mindenesetre most már hivatalos: annyira vacak a szolgáltatásuk, hogy még a Kormány is takarózhat velük: előfordul, hogy nem bírják kézbesíteni a levelet, na! Hát hiszen tudjátok: ezeknél ez nem meglepő.

Valóban nem az, de azért a kormánynak gyanítom, hogy van más információforrása is, mint a papír alapú levél. Hisz nem 1914-et, hanem 2014-et írunk.

Márkahűséget számlahűséggel nem kapsz

Tizenhárom éve van kb. közöm a Telenorhoz, korábbi nevén Pannon GSM-hez. Náluk vásárolták nekem a szüleim az első mobiltelefonomat, valami egyszerű előfizetéssel. Azt a számot akkortájt adtam le, mikor 10 éve Budapestre költöztem, egy rövid időre akkor Vodafone feltöltőkártyás lettem, majd újra előfizetésem lett a Telenornál. Éveken át semmi gondom nem volt velük, a problémáim akkor kezdődtek mikor én is beszálltam az okostelefon tulajdonosok táborába.

Márkahűséget számlahűséggel nem kapsz részletei…

Apának lenni

  1. …egy víz- és szappanköves pohár a fürdőkád mellett, amiben esténként fürdőszappant melegítek.
  2. …a pillanat, ahogy a nyakamból levéve a lányomat két fogás közt egy pillanatra elengedem a levegőben.
  3. …az égő fül, amit Dávid altatás közben szétmarcangol.
  4. …egy esti rituálé: a telefon kijelzővel világítva beosonni a gyerekszobába lefekvés előtt, hogy megigazítsam a lányom takaróját.