#ujbuda #budapest #kotottpalya #bkk #villamos

A BKK a 150 éves budapesti kötött pályás közlekedés ünneplésére fotópályázatot hirdetett meg az Instagramon. Úgy tervezem, hogy több fotóval fogok beszállni a nemes versengésbe, mert lehet nyerni egy plüss villamost és úgy érzem, hogy ez pont az a plüss, ami még hiányzik a gyerekeim szobájából.

Ezért, Kedves Olvasó, július 24.-ig el kell viselned, hogy itt a blogon is lesznek villamosok és metrók. Köszi a megértést!

A fenti fotó még tél végén készült, pont alkonyat után, amikor a kék színek kicsit elfakítják a várost. Szerintem jól áll ez az ápol és eltakar hangulat a Körtérnek.

Dél-Budai gyártelepek

Ezt a képet február végén készítettem egy szombati délelöttön. Végre gyönyörűen sütött a nap és a gyerekek se voltak betegek, így elhatároztuk, hogy kimegyünk egyet sétálni a Kopaszi-gátra. Bekészítettük a műanyag motorokat is, hogy legyen mit hajtaniuk. Minden bizakodó volt bennem és vidám. Aztán jött egy telefon Zsófinak, amitől mindketten lelombozódtunk. Nagyon.

Ahogy sétálgattunk a sétányon, igyekezve, hogy a gyerekek semmit ne lássanak a gondterheltségünkből, mindenféléről beszélgettünk. Többek közt újra eszünkbe jutott, hogy miért nem szerettük sosem ezt a helyet. Ideális lenne arra, hogy nyugodt sétálgatással töltsd az időt, kividd a gyerekeket és lazuljatok. De állandóan autók járnak be, a büfékbe hoznak árut vagy dolgozókat. És ilyenkor rohanhatsz a kölyök után, hogy vigyázz, autó jön, gyere le az út szélére, maradj veszteg, satöbbi.

Esélytelen vagy ellazulni.

Újra megbeszéltük, hogy még egyszer nem követjük el ezt a hibát, inkább a Margit szigetre megyünk.

Tél Újbudán

Amikor 11, bocsánat lassan 12 éve, Budapestre költöztem minden reggel keresztülvágtam a Feneketlen-tó melletti parkon. Akkor még a játszótér jóval szerényebb, a Park Színpad nem szabadtéri kocsma, hanem kulturális létesítmény volt. A tó körül, ahogy Zsófi Nagymamája mindig elmondta, a diákok eldobálták a joghurtos flakonokat és még nyoma sem volt futópályának.

Az egész hangulata azonban ugyanolyan volt akkor is, mint ma, ahogy már a munkából hazafelé tartva végigsétáltam a park mentén. A fák közül előbukkanó tó, a templom két tornyának a tükörképe ez az igazi 11. kerületi hangulat. Gyönyörű minden évszakban és nem telik el úgy nap, hogy elhaladtomban ne érezzek késztetést arra, hogy lefényképezzem.

A hétvégén nem is álltam ellen neki. Épp alkonyodott, ahogy Zsófival, Dáviddal és Bandival arra sétáltunk. Bandit kísértük a buszhoz, indult Fehérvárra. Épp csak egy pillanatra álltunk meg, de Zsófi is helyből fotózni kezdett.

Mindennapi gyros – új forrásból

Hét éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen és gyakorlatilag azóta járok elég rendszeresen a vincellér utcai buszmegállóban levő Corner Gyrososhoz. Ismerjük már egymást a tulajjal, igazi törzsvendég vagyok, de feltűnt a konkurencia és meginogtam.

 A Corner tündöklése és…

A Corner az elmúlt években egyenletesen hanyatlik. Hosszú ideig nyugodtan indulhattak volna a legjobb csirke-gyros kategóriában. Sajnos mostanra valamiért megjelent a nyárs mellett egy fém doboz, és amikor rendelsz nem kerül elő a hosszú kés, amit megfenve és a nyársat egyenletesen tekerve szép vékony, ropogós hússzeleteket szelnek. Nem, kinyílik a doboz teteje, a sütőlapra öntik a már korábban leszelt húst (vajon mennyivel korábban?) és felmelegítik. Ez megy a pitába vagy a tálra.

Nem akarok extrán ellenségesnek tűnni, de néha miközben, amúgy élvezettel, rágom az ételt az is megfordul a fejemben, hogy ez a hús a gyros-unortodoxia csúcsa és sosem volt a nyárson. Ugyanis bár finom, de sokkal inkább tűnik brassói apró-húsnak, mint gyrosnak.

Pluszban a Corner teljesen elszállt az árait tekintve, mostanra 1350 forintért vesztegetnek egy gyros tálat. Én általában tálat eszem és már a diéta előtt is az volt a szokásom, hogy az ehetetlenül gumiszerű sültkrumpli helyett dupla adag salátát kérek.

És ez a saláta az, ami miatt nem tudok egyértelműen lemondani a Corner gyros táljáról. Mert a hús lehet kicsit unortodox, de a salátájuk isteni! Amikor összekevered a hús levét és a joghurtos salátát, akkor valami olyan fenséges ízorgiát, gasztro-orgazmust, élsz át, aminek bár kevés köze van a földközi-tenger menti konyhaművészethez, de mindenképp a street food egyik csúcsteljesítménye.

Elragadtattam magam, elnézést. A lapozás után tárgyilagosabban folytatom.