Holazaforradalom?

A Webtervezés egy ellustult, minden kreativitást nélkülöző szakmává kezd válni. Akárhová nézek mindenhol ugyanaz a sablonos grid rendszer, ugyanazok az ikonok, a nagy egyediséget és önmagvalósítást az egyedi stock photo hátterekben élheted ki.

Legalább a kurva grid rendszerek lehetnének 12 helyett valami másmilyen osztatúak. Miért lenne istentelen egy 9 rácsos rendszer, vagy egy 22?

Miért, ó miért?

Egy újabb megfizethetetlen érzés

Azért a Mastercard nagyot ment ezzel a minden másra ott van a Mastercard dumával. Nekem is ez jutott eszembe úgy 20 perce, amikor sikerült megoldani egy égetően fontos hibát a melóban.

Nem részletezem nagyon, de az adatbázisban nem jelentek meg a feltöltött csv adatok és péntek óta nem találtam az okát. Aztán reggel amikor letettem a reggeli rendszeres anyu-telefont és futottam a szakadó esőben a 107-es busz után a Keleti előtt, akkor bevillant, hogy lehet, hogy az alapjaitól rontottam el a logikát és ha megcserélnék két változót, akkor minden menne, mint a karikacsapás.

Beértem a melóba, még kávét se főztem csak elkezdtem átalakítani a dolgokat és fél óra múlva elégedetten néztem, ahogy az adatbázis zabálja be az adatsorokat.

Cool! Akkor ahogy a főnököm mondaná, most a megbeszélésig szabad foglalkozás van.

Tényleg vége!

Szembejött ma velem egy vasútmodell kiállítás meghívó. Nem meglepő, a személyes fiókjaim is úgy vannak konfigurálva, hogy ezekről értesítsenek. A megszokott, mondhatni beidegződött módon már kezdtem is kimásolni a címet, hogy majd reggel beleteszem a VMC Magazin rendezvény ajánlójába, amikor rájöttem, hogy ez már nem az én dolgom többé.

Szóval egész vidáman irtottam ki a rendszerből, hogy ilyesmiről értesítsen.

A budapesti olimpiai pályázat logója

A vélemény olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van, de senkit nem érdekel a másé – szögezi le egyik barátunk bon motja. Ilyen alapon persze teljesen hiábavaló minden vélemény újságírás, meg blogolás, de vannak objektív szempontok alapján eldönthető esetek is. Szerintem ilyen a budapesti olimpiai pályázat logója. Röviden: nem is olyan szörnyű.

Az olimpiára pályázó városok logói (kép: Index.hu)
Az olimpiára pályázó városok logói (kép: Index.hu)

Tudjuk a sztorit mindannyian, hogy elég ciki módon a pályázati határidőre el sem készült a logó. Ezt akkor tudatos döntésnek magyarázták és, ha már így alakult (akár igaz volt, akár nem) ez jelentős segítség is lehetett (volna) a budapesti logó kialakításánál. Ha jól megnézzük, akkor mindhárom rivális város elég egyértelmű módon utal önmagára, az olimpiát, a sportot maximum a lendületes ábrák juttatják valamennyire az eszünkbe.

Nekem egyébként mindhárom logó tetszik. Elsőre legjobban nekem az olasz tetszett, a ronda kék betűszín ellenére, amin gyorsan változtatnék. Remekül megmutatja a helyszínt, a Colosseumról ugyan inkább a véráztatta mulatozás jut elsőre eszembe, mint a fair küzdelem, de valahol akár sportnak is tekinthetjük a dolgot. Benne van Róma, a nemzeti színek és jó ránézni az egészre.

Los Angeles egy pillanatra megállított, eltöprengtem rajta és ez szerintem egy jó dolog. Elég bátor a sárga-lila kombináció, főleg ilyen színátmenettel és egészen bravúros, hogy sikerült ízlésesen megoldani. Benne van a város, a befutás-győzelem pillanata, megvan az áthallás a szárnyas Nikére. Angyal, sport, Los Angeles. Remek.

És akkor itt van ez a Párizs, amit elsőre a legrosszabbnak tartottam, pedig a végére ő lett a kedvencem. Ha valami, akkor ez egyértelműen Párizs és sikerült a stilizált Eiffel toronnyal elszakadni a sztereotip franciás hangulattól, miközben első pillantásra tök egyértelmű, hogy mit látunk. És még a dátum is benne van. Ez nem remek, ez tökéletes.

Szóval Budapest esetében a tervezőknek volt egy olyan előnyük, hogy láthatták mi a konkurencia kínálata. Mindegyik város egyértelműen a helyszínre fókuszált, Budapest sem mert ettől eltávolodni. Sajnos? A probléma ott van, hogy Te meg Én (magyarok) értjük, hogy az ott a Szabadság szobor feketével*, de aki még sosem járt itt (és lássuk be ebből van több), annak ez éppen semmit nem mond. Ez még egyébként nem is lenne baj, ha nem lenne az egész túl sűrű. A szobortól jobbra és balra látható elemek, engem a torta tetejére szórt egérkakira emlékeztet, nélkül az egész sokkal-sokkal erősebb lenne.

(*És miért feketével, könyörgöm!?)

Szerintem így, csupaszabban sokkal jobb a logó.
Szerintem így, csupaszabban sokkal jobb a logó.

Emellett borzasztóan bátortalan a méretezése is. Egymás mellett látva a négy várost a mi logónk pici, darabos. A többieké mer nagy lenni, amit annyira szoktunk hiányolni magunkból, mindhárom kicsattan, míg a mienk inkább bátortalanul szorong.

Pedig ha belenézünk hosszabban a műbe, akkor rengeteg mindent tartalmaz. A legegyértelműbb utalás persze a vízé, ami büszkesége a városnak és a nemzeti sporttörténelmünknek is. De a szobron kívül, ha jól megnézzük bizony benne van az országunk címere is, a három halom, rajta a kereszttel. Szóval egy nagyon jó koncepció és borzasztóan sajnálom, hogy az egész olyan vázlatos maradt, összhatásában. Milyen izgalmas lett volna, ha nem darabolják el a motívumokat, ha mernek nagyobbat, légiesebbet és szabadabbat készíteni ebből a koncepcióból, mert benne van.

Az elkészült honlappal és a bemutatott imázs-filmmel egyébként jól illeszkedik a logó, nagy kár, hogy önmagában már nem működik. Legalábbis nekem nem igazán, de itt visszautalnék a bejegyzésem első sorára.
Viszont, ha már az imázs filmnél tartunk. Én értékelem az őszinteséget, de biztos, hogy ilyen lelakott falakat, töredezett járdákat és utakat kell mutatni egy filmben, amivel egy világesemény szervezési jogát akarjuk megnyerni?

Én csak azt remélem, és nem a logó meg a film miatt, hogy nem mi nyerünk. Szurkoljunk Párizsnak!

Felmondási idő = tömény unalom

Hát basszus ez a pár hét nagyon nehéz lesz. Itt ülök, pdf katalógust formázok át html-be, ami eleve nem egy nagyon érdekes meló, de megvan az a hátránya, hogy nem lehet közben hangoskönyvet hallgatni, mert oda kell figyelni a szövegre. Olvasni kell, átfogalmazni, satöbbi.

Emellett az van, hogy az éppen rogyadozó adatbázis szervert, az FTP-t meg úgy általában a teljes netes jelenlétet igyekszem addig egyben tartani amíg még az én felelősségem. Mert persze most kezd kulminálódni az elmúlt 2 év minden spórolása. Ma is arra érkeztem, hogy nincs adatbázis a honlapok mögött. Amik órákig álltak a hétvégén egyébként. Ahol meg visszahoztam az SQL-t ott tuti, hogy lezáratlan táblák voltak meg hibás cellák.

Összekanalaztam, de félelmetes ami itt megy. Ez a rendszer így halott.

A legnagyobb bajom, hogy a megoldások olyan hosszútávúak lehetnek csak, amiket én már nem fogok tudni végig vinni az elkövetkező két-három hét alatt, amit még itt töltök el. Belekezdenem meg már jogom sincs igazából, de kérés sem érkezett róla. Egyben tartom, most működik.
Egyébként a legtöbb munkámmal ez a helyzet. Apróságokat vettem elő, amiket be tudok fejezni. Miközben ezek elfogynak és újak nem lesznek. A hosszútávú melókban meg még mindig nem kaptam meg az ukázt, hogy mit csináljak meg.

Tipródás ez basszus.

Frissítés: külön vidám, hogy igyekeztem elérni a Facebookon a főnökömet, mert ez tűnt éppen a leggyorsabb útnak és le vagyok tiltva.

A rendes gyerek

Ma felmondtam a munkahelyemen. Tartottam én sok mindentől, volt némi gombóc a gyomromban, feszültség a szűmben, ilyesmik. A legtöbb reakció a meglepetés és a sajnálkozás köréből került ki. Büszke vagyok, hogy Feri kolléga sajnálja, mert jó srác vagyok.

Pontosítás:  rendes gyerek vagyok.

Úgy tűnik nem eredménytelenül dolgoztam nyolc évig itt.

2016: új év, új tervek, újévi fogadalmak

Már több, mint 20 órája 2016 van, ami azt jelenti, hogy a múlt évi listám már hivatalosan is bukó.

Persze nem meglepő, de van pár pontja, amik meglehettek volna. Például az olvasmánylista, amit felírtam magamnak csúnyán átalakult menet közben, annak köszönhetően, hogy a költözésnél nyolc hónapra (plusz még egyre) elcsomagoltuk a könyveket. Így aztán főleg az év közben kapott ajándék regényeket és a tabletre letöltött ebookokat olvastam. Mindjárt befejezem például a Tűz és Jég dala 5. kötetét. A harmadiktól kezdve már a sztori miatt tartok csak ki, piszok idegesítő könyvek.

A múlt év főleg a költözésről, lakás eladásról, felújításról szólt. No meg a gyászról. Irtó hülye év lett volna, ha közben nem dobja fel az egészet a két gyerek. Zsófi és én is rámentünk eléggé lelkileg és fizikailag is az egészre, de Cili és Dávid olyan szépen és aranyosan fejlődik, rengeteg örömet hoztak, szinte egyedül, az életünkbe. Az egész csak miattuk maradt egyáltalán értékelhető.

Pedig velük se könnyű. Én nagyon tartottam Dávidtól, hogy mennyire tudok majd apaképként megfelelni egy fiúnak, úgy tűnik eddig jól megy a dolog, jól kijövünk, előbb mondta, hogy apaaa, mint, hogy anyaaa. Sokat vagyunk együtt, kisautózunk, velem eszik, mostanában elkezdtünk birkózni-hemperegni. Ez az, amit Cilivel sosem lehetett.

Cili meg egy tünemény. Olyan gyönyörű-légies kislány, hogy nem bírok betelni vele. Emellett ritka nehéz természet, amit csak a humora és a természetes kedvessége ellensúlyoz. Nagyon sok konfliktusunk van vele, mert ő szereti a drámát, gyakorlatilag megteremti és kikényszeríti az állandó veszekedést. Piszok nehéz dolog ez.

A piacon

Kicsit meglepő, de már két hete lassan, hogy ezt a képet készítettem. Vasútmodell kiállításon voltam három napig Gödöllőn két kollégámmal. Szombat reggel megkértek, hogy hozzak valami reggelit, amíg ők a stand kipakolásával végeznek. 

Mindig én járkálok kajáért, mert ők alapvetően lusták hozzá, hogy nagyobb távot gyalogoljanak. Én meg örülök neki, mert ilyenkor kicsit körbenézek, csámborgok, kitörök az unalmas melóból. És sétálni meg szeretek.

A kastély jó tíz percre van a piactól, és két hete már hideg reggelek voltak, de közel sem a téli fajtából, mint az elmúlt napokban, hanem a ködös, igazi őszi típusúak. Szóval végigbattyogtam az út szélén és figyeltem a ködből sejtelmesen előbukkanó várost. Mire a kollégák által áhított disznótoros elkészült, és egy nejlon zacskóban – rendkívül gusztusosan elhelyezve – átvehettem már ilyen szép tiszta idő volt, amit a képen is látni. Elbóklásztam a standok közt, meg-megkérdezve a néniket, hogy lefotózhatom-e  a zöldségeiket. Nagyon készségesek voltak, de azt hiszem jobban örültek volna, ha vásárolni akarok.

Volánbusz logó vektoros verziók

A mai délelőttöm azzal telt el, hogy igyekeztem egy méretarányos, CMYK, vektoros Volánbusz logót szerezni. Elég lehetetlen feladat volt. Nehezen oldottam meg, gondoltam másnak már ne legyen ilyen baja, a fájlok letölthetőek.

Érdekes, hogy a régi Volán logót, mindhárom verziót kismillió méretben megtaláltam, a legújabb meg sehol. A BKK honlapján van egy JPEG verzió 310*21 pixel, szóval minőségileg kitörölhetem vele. Nekiláttam ebből dolgozni, de 1 óra után feladtam. Végső kétségbeesésemben elkezdtem pdf-ek után kutakodni, hátha egy fejlécben megtalálom a fájlt. És tényleg, egy váci menetrendben ott volt.

Innen kiexportálni már nem volt nagy ördöngösség.