9/4 – a János (az asztalos) elmehet a sunyiba

Költözködünk ezerrel, a hétvégén átcuccoltuk a nagyját, azóta takarítunk. Meg várunk az asztalosra.

Ott hagytam el a költözködős blogot, hogy Anyuékkal ablakot mostunk és az asztalos megjelent majd elment. Mivel az utóbbi úriemberről több szó lesz a következőkben ezért egy gyors összefoglalás róla. A lakásfelújításban volt pár csúszó dolog, ami miatt az asztalos nem tudta időben elkezdeni a konyhát. Mivel tényleg nem az ő hibája volt ezért nem piszkáltuk miatta, amikor dolgozott alapvetően minden rendben volt vele.

Aztán a múlt héten eltűnt minden akadály és ő mégse jött. Ígérte magát keddre, aztán szerdára és így tovább. Aztán szombaton odajött, hogy felméri a maradékot. Eredetileg úgy volt, hogy marad is és befejezi a melót, akkor már legalább 5 napja csúszott, de nem: elment. Hétfőre ígérte, hogy végez.

És akkor most el is értünk a blogban aktuális időpontig. Hétfőn bevittük Cilit az oviba és hármasban vonultunk be a lakásba. Dávidnak kipakoltunk pár játékot, összeraktam neki az IKEAban vásárolt gyerek sátrat, jól elvolt. Leginkább utánam vagy az Anyja után mászkált és élénken kommentálta, ahogy takarítunk. Zsófi a fürdőt és a WC-t ganézta tovább én meg az ablakokat fejeztem be és radiátort mostam.

Hoztam Dávidnak egy sajtos kiflit, amivel boldogan mászkált fel-alá, hol azt rágta, hol a kisautóját tologatta, hol velünk “beszélgetett”.

Egy idő után felhívtuk az asztalost, hogy ugyan hol van már. Kiderült, hogy csak kedden tud jönni, anyagot vásárol vagy mi. Én eléggé morogtam, de nem akartam nagyon összeugrani vele, szóval csak Zsófit boldogítottam a gondolataimmal (ő ezt elégé unta). Viszont ebéd előtt megjött Zsófiék gyerekkori barátja, aki villanyt szerel nálunk. Mi vittünk két szelet rántott húst meg cukkinit, de köretünk nem volt hozzá. Zoli mondta, hogy ő is ebédelne és kínaira gondolt így ketten elsétáltunk a kínaihoz és én köretet meg salátát vettem, ő meg mindenféle finomságokat. Dávid közben elaludt és megágyaztunk neki a sátorban, ő boldogan pihent, míg mi egy ládát toltunk a nagszoba közepére amit én a karácsonyi terítővel fedtem le (épp megtaláltam, Zsófi annyira nem örült), körberaktuk párnákkal és lekuporodtunk mellé. Szépen sütött a nap a szobába és nagyon vidám ebédet költöttünk el.

Ebéd után aztán Zoli nekilátott a villanyszerelésnek, mi visszatértünk a takarításhoz. Egész addig dolgoztunk, míg Ciliért nem mentünk az oviba. Utána még vásároltunk hazafelé és vártuk Zsófi szüleit akik Londonból repültek haza. Rengeteg ajándékkal lepték meg a gyerekeket, Dóri is küldött mindenkinek valamit, nagy örülés volt. (Lapozás után folytatódik!)

Szerző:

Őri András

38 éves webfejlesztő vagyok Budapestről. Két nevelendő gyerek büszke apukája és egy gyönyörű feleség szerencsés férje.

11 thoughts on “9/4 – a János (az asztalos) elmehet a sunyiba”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.